A kép 1910-ből való. Nem volt még Facebook, Tik Tok, Instagram, e-mail, de a fontos hírek eljutottak az olvasóhoz. Nyilván volt mögötte irányított szándék, de közben ajándék is. Ülni a kávéház teraszán, odainteni a rikkancsot, hogy első kézből frissiben jusson hír a hagymás kolbászos rántotta, a tormás főtt csülök, vagy a forró habos kávé mellé. Hosszú útra készülve még futtában megvenni a lapot, aztán a vonaton beleolvasni. „A lapot közeli piactéren kapkodták. Bőgtek a rikkancsok: – Szenzáció …” (Kosztolányi Dezső) Micsoda boldog mobiltelefon-mentes idők! Hátradőlve a karosszékben olvasni! Nem nyomkodni ezt az Isten átka szerkentyűt, nem tudatni a világgal, hogy hol voltam, hová megyek, mit főztem, mit ürítettem.
A magyar nyelv értelmező szótára szerint a rikkancs: Áruját kiabálva ajánló, mozgó utcai újságárus.Nézem a képet, több annál, ábrázolat a korról, ami nem volt idilli, de volt benne valami emberi!
Képeslap 1910-ből
