Supedlalé 150. oldal
Nem sajnálta a füstölt szalonnát, kockára vágva kisütötte, majd karikára vágott hagymát dobott a szalonna kisült zsírjába. A többi már majdnem a szokásos, pirospaprikával meghintette az aranysárgára párolt vöröshagymát, aztán mehettek bele a karikára vágott zöldpaprikák, a cikkekre szelt paradicsomok. Só és csipetnyi törött bors volt a fűszerezés. Míg a lecsó készült, társa a sügérfiléket tárcsán megsütötte mindkét oldalán pirosra. Nem akarom elviccelni, de az ember a kocsija csomagtartójában annyi mindent tárolt. Alig hittem a szememnek, amikor előkerült a tárcsa, ami jóval kisebb volt a szokásosnál.
– Hamari halakhoz csináltattuk egy kovács cimborával – mondták.
– Sokféle halat ismerek, hamarival még nem találkoztam. Az milyen?
– Ilyen, mint a sügér, a tárcsa kevés helyet foglal a kemping gázpalack is felhevíti, már pirosodnak is a filék!
Amikor a lecsónak már nem sok kellett, hogy kész legyen, belerakták a megsütött sügérfiléket, és együtt dinsztelték őket. A filékkel óvatosan bánva többször rájuk merték, forgatták a lecsót.
Először ettem így sügérfilét, a roppanós lecsó nagyon jól állt neki. A lecsó amúgy is a kedvencem, a szabadtűzű konyha fontos kelléke.
