Nem könnyű megfejteni. Lehet, hogy nem is kell. Álomszerű. A széken ülő modell lehet fizetett alkalmazott, távolról érkezett rokon, szolgálatkész kedves feleség, aki számára a vircsaft természetes. Mint a szék, ami mellett kihajt egy növény és felkúszik a háttámláig, az eldőlt mikrofonállvány, a szanaszét heverő skiccek, a dobókocka, a spirálfüzetek. Mintha a szék háttámlája is élne és élvezné a kiszabadult dallamot. Miközben a női alak magára hagyott pózban egyenes derékkal komorodik a koromfekete széken. A fekete szék másik lába alól is kitör az élet virága. Az egész annyira szürreális, pedig nem az. Sima hétköznap, nagy levegővétel takarítás előtt a műteremben. Kis pihenő a reménytelenségben. De valami készül. Rajz, grafika, dal, ki tudja. Szabadság van – jelentem,- a művészet szabadsága. Szabad képzettársítások, álmok és látomások, szárnyalás a műteremben.
A grafika meg önmagáért beszél.
Grafika: Árendás József
