A fénykép is képes úgy nemesedni, mint az aszú. Ha akkor láttam volna, amikor még egyidősek lettünk volna, azt mondanám semmi különös. Két rokonszenves emberpár a fényképen. Na de kilencven évvel később már történelem. Még napsugárból szőtt szőnyegen járnak, a szerelem, a vágy végtelen, ki hinné, hogy az élet véges. A kackiás bajszút gazdatisztnek vélem, a cvikkerest hivatalnoknak. Még az elején járnak a boldogságnak. A gazdatiszt párja öt gyermekkel ajándékozza meg a kicsit léha, vadászgató, cimboraságot tartó, erdőt, szántót járót. Hivatalnokék megálltak három gyereknél, szép polgári lakásukban, a vitrinben két lábon ágaskodó lószobor, porcelán kócsagpár, préselt rózsa aranyba öntve.
Jó nézni őket, az élet napos oldalán.
Fotó: Fortepan 16265