Minden kellék adott. A tömör botok, nagyhalas orsó, bottartók, kapásjelző, a sárga diszperzites vödör (etetőanyag, csalik) az avítt horgászszék, formaruha, (munkaruha) legényesen hordott sapka. Előbb-utóbb történik valami. Mert történnie kell. Így gondolja a pecás is, hiszen ötven éve ül már ezen a helyen, a kanyarban a kiugrón. A víz valószínűtlenül kék, meg az árnyékok is. Ha nem a fotós babrálta meg a képet, akkor történt valami. Valami földöntúli, eljött a világ kékje, vagy valami ehhez hasonló. Jó lenne tudni, mert ha világkékje van, akkor csalit kell cserélni. Valami jó vöröset, esetleg sárgát, például polentát, ami hagyományosan kukoricalisztből készül, magas rosttartalmú gluténmentes gabonából, melyet lisztérzékeny halak is felvehetnek. A horgászat örök, talán ezért is ül a vízpartokon annyi megfejtésre váró pecás.
Fotó: Árendás József