Supedlalé 82. oldal
A nagyjából négykilós tükörpontyot megpucolta és sóban egy órán át állni hagyta. Ebben eddig nem volt semmi különleges, inkább a rézből készült míves bogrács vonzotta a szemet, amibe vizet töltött és beleszuszakolta a pontyot előfőzni. Ami nem tartott tovább húsz percnél. A bográcstartó állvány sem szokványos, úgy lett kialakítva, hogy a bográcsot levéve felkerült rá, egy spéci tárcsa, amit a parázs fölé lehetett lelógatni. A pontyot kivette és kifilézte. Tagadhatatlan, hogy gyorsan ment a filézés, a halhús gond nélkül elvált a gerinctől. Tekintélyes filét sikerült lekanyarintania mind a két oldalról, amiket aztán felszeletelt 15 centis darabokra. A tárcsán vajat olvasztott és a filéket aranysárgára sütötte. Nekem már ennyi is elég lett volna, de Hasid,- így hívták az orvost, a megsült pontyfiléket visszarakta a bográcsba, amibe fokhagymás tej került. Óvatosan rázogatva őrölt korianderrel, darált köménymaggal és fahéjjal ízesítette nagyjából még tíz percig párolta. Az elkészült étel hidegen és melegen is tálalható. Megkóstoltam, különleges lett, a balatoni ponty ízvilága új fejezettel gazdagodott.
