Az tagadhatatlan, hogy nem sokat ad a divatra, Amit megértek, terelőkutyaként van mire rátartinak lenni. Nem kell a bók, kijár a tisztelet, hiszen minden kétséget kizáróan ősi magyar pásztorkutyafajta. Az idő rajta is fog, jólesik elvackolnia a bejárat előtt, de pihenés közben is házőrző. Híre van, hogy megvesztegethetetlen, gyerekszerető, kissé hangos jóbarát. A kócos külső nem ápolatlanság, magától nőtt fürtösre. Gazdája parancsát nem vitatja, végrehajtja, teszi mindezt a terelőkutya büszkeségével, bátorságával. Nem szalonkutya, neki a fészer napsütötte bejárata otthon, amit megvéd a neki nem tetszőtől.

Fotó: Borbás János