Pár éve még szélesebben jött, a XIX. században vízimalmokat is hajtott. Az elöregedett palló is mutatja korábbi járását, most a víz helyett a moha az úr. Látványnak így is szép, a patakmeder regényes, az ősz is hozzáteszi a magáét.
A patakmalmokat jó vízjárásra telepítették, a felhasználható vizet malomárokba terelték. Csörgedezik a forrásból fakadó utolsó sédek egyike, ha leülök mellé, régi malmok zúgását hallom. A megmaradt, átalakított, megmentett malmok a múltról mesélnek, zúgó árral jövő patakról álmodnak.

Fotó: Árendás József