Vannak pillanatok, amikor csak ámul az ember. Mint Somogyban, ahol a zöldből kiugrott a megriasztott nyúl. Nem volt szándék megugrasztani, hisz nem is látszott. Megáll az ember az autóval, kiszáll, megropogtatja a derekát, körbenéz s ámul. Közeleg az ősz, tartogat még levelet, de már postázásra kész. A domboldal zöldje harsog. Ha nem lennének színek, s a völgyet, domboldalakat csak fekete-fehérben látnám, azt mondanám nonfiguratív a kép. Dallam és ritmus egyvelege, amibe csendet parancsol a távoli facsoport. Sziget, Robinson szigete a zöldben, amit nem tarolt le a szántóvető. Szalad felfelé a zöld domboldal, jó, hogy nem látni a végét, a remény zöldje, a szabadságé a végtelené. Az objektív is élvez, játszik a fénnyel, árnyékkal. A megugrasztott nyúl valahol békésen lapul, neki hétköznapi a szülőföld, a pátria biztonsága. Nekem csoda, kalapot emelek előtted Somogyország!
Fotó: Árendás József