Stréda András
Szevasz, András!
1951-ben történt, hogy édesapámat, aki Siófok főjegyzője volt, egyik napról a másikra kirúgták az állásából. A somogyi pártbizottságának első titkára már korábban is mindenáron el akarta távolítani Somogy megyéből azokat a jegyzőket, akik már a Horthy-idők alatt is becsülettel munkálkodtak és nem voltak a kommunista párt tagjai. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy apámat nem lehet rávenni, hogy belépjen a pártba egy júliusi napon a megyei titkár behívatta és ezt kérdezte tőle-
– „Mondja meg kérem mennyi lesz összesen a község búzatermése?”
– Katasztrális holdanként 8 mázsa, vagyis nagyon gyenge termés várható mivel rossz a talaj.
– Na majd megnézzük,- mondta az illetékes elvtárs.
Kimentek három jómódú paraszthoz próbacséplést végezni ahol 12 mázsa holdankénti eredmény jött ki. Ezek a földek amúgy a legmagasabb aranykorona értékűek voltak.
Ezután kiadtak egy körlevelet, hogy a siófoki jegyző nem ismeri a saját területét és azonnal kirúgták az állásából. Később kijött a valós cséplés eredménye, amelynek átlaga 8.1 mázsa lett. Apámon ez már nem segített, de szerencséjére félév múlva kinevezték a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének. Ami a nyikorgó lépcsőt illeti. Siófokon a nagyapámék Batthyányi utcai lakásában laktunk a szüleimmel. Patinás régi villa volt, 1952-ben államosították, nagyapáméknak félórát adtak, hogy a villából eltűnjenek. Amikor édesapáddal 1951 októberében meglátogattatok bennünket, Tünde nővéremmel lehettünk otthon és a felső emeleti szobák egyikében játszhattunk, meg lenn a tágas udvaron. Mindez hetvenhárom éve történhetett szívmelengető volt olvasni soraidat.
Üdvözlettel (gyerekkori barátsággal)
Botond
‘ 24. november 11.
________________________________________________________________________________