Bizony így van ez szívem – búgja a székúr. Elmúltak a daliás évek. Hol vannak már a régi kiskocsmák, kisvendéglők az árnyas kerthelyiségek. Én törzsasztalnál szolgáltam, felváltva a sakkozóknál és ultizóknál. Mindig vágytam a kerthelyiségbe, ahol cigányzene szólt, meg a kuglizóba, de nem adatott meg. Ott az összecsukható hitvány kerti székek uralták a terepet. Maga, ahogy látom kávéházból vagy cukrászdából érkezett.
– Jól látja! A Rigó Jancsiban szolgáltam több tulajdonost. Micsoda pogácsák, piték, mignonok, islerek, linzerek, franciakrémesek készültek ott! Mindez már a múlt, maradt ez a raktár, ahol mindig szól a zene.
– Nincs itt zene, csak a szú perceg. De kapaszkodjon belém, dúdolok magának egy végzetest. „Szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót, fáj, hogy csalódott ne szedjen brómot, tangót!
Grafika: Árendás József
