Tudom, magánügy, de meg nem szűnő izgalom a száz évvel korábban íródott tudósításokat, interjúkat, riportokat, leveleket olvasni. A nyelvezet gyönyörűséges, a mondandó,- ki gondolná,- ma is időtálló. Mindent nem lehet elolvasni, ezért időm javát szűkebb pátriám a Balaton és a Balaton- felvidék korabeli megismerésére fordítom. Az elmúlt hónapokban a Balaton Képes Folyóirat a Balatoni Szövetség hivatalos értesítőjét olvasgattam. Több mint tanulságos, ne szégyelljem leírni,- hazafias eleink munkálkodása a Balaton, a balatoni táj megóvásáért, a tópart épülésért, gazdagodásáért. Mindebben élen járt az 1904. augusztus 11-én, Siófokon megalakult Balatoni Szövetség „amely czéljául tűzte ki a balatoni fürdői élet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását”.
Az alakuló közgyűlésen a három balatoni vármegye, Somogy, Zala és Veszprém jelentős személyiségei szép számban vettek részt, – olvasom a korabeli tudósításban. A közgyűlést dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő nyitotta meg, beszédében ismertetve az egyesület célját, majd „az egybegyűltek éljenzése között a szövetséget megalakultnak jelentette ki.” Megtárgyalták az alapszabályokat, vezetőséget választottak. Tiszteletbeli elnök: gróf Széchenyi Ferenc, alelnökök: gróf Széchenyi Viktor, dr. Óvári Ferenc és Szűcs Béla, titkár: dr. Kovács Dénes, pénztáros: Várady Gyula, ellenőr: Getső Ignác lettek. A 45 tagú választmányt a három megye képviselőiből választották, megyénként 15-15 főt. Érdemes kiemelni a vezetőség almádi kötődésű tagjait: dr. Óvári Ferenc, aki Almádi jótevőjeként volt ismert, Getső Ignác almádi nyaraló- és szőlőtulajdonos, dr. Edvi Illés Károly almádi nyaraló- és szőlőtulajdonos, dr. Kerényi Andor almádi nyaralótulajdonos és több éven át fürdőfelügyelő.
Az alapszabály tervezet a következőkben körvonalazta az egyesület célját: „ A Balaton partján levő s a jövőben még alapítandó összes fürdőtelepek között testvéries kapcsolat létrehozása abból a célból, hogy a külön helyi viszonyok szemmel tartásával a fürdő-telepek idegenforgalma emeltessék s az egész balatoni partvidék virágzóvá fejlesztessék. A fürdő-telepek közönségének minél több előnyt nyújtani, a házi szükségleteket minél olcsóbbá és minél hozzáférhetőbbé tenni; a lakbéreket és gyógy költségeket a külföld olcsó versenyéhez alkalmaztatni; a szórakozásokat és kirándulásokat megkönnyíteni, egységesen megállapított nyári program útján a fürdők közti érintkezést s általában a parti életet élénkebbé tenni. A Balaton összes partján körülfutó, jó és árnyas utakat, ingyenes vagy igen olcsó körtelefon-szolgálatot szabályozni, a vasúti és gőzhajózási meneteket szaporítani és a menetrendet közérdekileg megállapítani; új építkezések után minél hosszabb adómentesség kieszközlését elősegíteni; közös fürdőreklámokat készíttetni és forgalomba hozni; úgy nyári, mint a téli szórakozásokat helyesen, egymást nem alteráló módon beosztani, a téli sportot, jégvitorlázást meghonosítani; egyáltalán a Balaton kultuszának fejlesztése.”
A Balatoni Szövetség képes folyóirata, mint hivatalos értesítő jelent meg 1908 és 1944 között. Siófokon, majd 1909-től Balatonfüreden szerkesztették. Szerkesztője 1908-tól haláláig, 1938-ig, Cséplő Ernő, a Szövetség titkára volt.
Mindez már történelem, nemcsak tanulság, de példa, hogy összefogással a Balaton és települései iránti felelősségtől áthatva milyen megtartó erőt képvisel és nyit ablakot a világra. Az alapszabályzatban olvasottak egy része megmosolyogtató, különösen a mobiltelefonok világában, de a szándék, és ami működésük alatt megvalósult több mint dicséretes. Csak példának, hogy mi mindenre figyeltek azt jól illusztrálja a képes folyóiratban megjelent: A természeti emlékek védelme című írás közzététele. Amit én is örömmel osztok meg. 1924-ben járunk.
„ A Magyar Földrajzi Társaság folyóiratában Cholnoky Jenő dr. tárgyalja ezt a bennünket közelebbről érdeklő kérdést. Február 4-én tartottak a földmivelődésügyi minisztériumban értekezletet és megállapodtak abban, hogy a műemlékek országos bizottságához hasonlóan megszervezik a természeti emlékek bizottságát. A történelmi érdekességű akarattyai nagy fa megmaradása sincs biztosítva és a kormánynak eddig nem volt módjában, hogy kisajátítással védelmezze meg tájképi szépségeket. „Nem lehetett megvédelmezni-írja Cholnoky- Badacsonyt sem a destrukciótól. Két oldalon támadták meg kőfejtővel s a világ egyik legérdekesebb hegyalakulatát, a Balaton örök emlékezetességű díszét, kíméletlenül lehordják útkavicsolásra, mert hisz az üzleti érdek nem ismer nálunk hazát és tradíciókat. A hegy lepusztítása máris annyira előrehaladt, hogy a tátongó bazaltfejtők elcsúfítják a szelíd bájos balatoni tájképet s a zörgő csillék, robbantások felzavarják a tó partjára pihenni térő üdülők nyugalmát. A Balaton minden barátja átkozódva tekint a pusztító munkára, s amikor déli munkaszünet alatt sorra dördülnek a robbantások, mintha a szívünkbe dobbanna bele. A bazalttakaró lepusztításával tönkre fog menni a Badacsony híres bortermelése is, mert kétségtelen, hogy ez a bor, amelyet sokan a világ legjobb borának tartanak, a bazalt málladékának köszöni ízét, erejét, felülmúlhatatlan tüzét. Oly kevéssé kiváló, közepes minőségű bor fog rajta teremni, mint a fonyódi hegyen, amelyről év százezredek alatt a természet pusztította le a különben is kisebb bazalt takarót. Aztán miért kellett éppen a legszebbeket, a legkedvesebbeket, a legértékesebbeket, a Badacsonyt és Szentgyörgy-hegyet kikezdeni? Közel a vasúthoz óriási bazalttakarók vannak vagy egészen olcsón felépíthető, rövid iparvágánnyal a vasútig el lehet hozni a kifejtett kőanyagot, például a Kapolcs-völgy két oldalán emelkedő óriási bazalttakarókból”
Cholnoky Jenő szerint le kellene foglalni a Bakony egyik őserdő részletét, ezt benépesíteni és az idegenek látogatásának hozzáférhetővé tenni. Megvédelmezendő a bazalt-sapkás balatoni hegyek mindegyike. Megmentendő a Kis-Balaton mocsárvilága. „Így ahogy most van, -írja remek nemzeti park volna, be lehetne rendezni idegeneknek való mutogatásra, igen sokan látogatnák, s több jövedelmet lehetne ebből kihozni, mint amennyit száz év múlva a kiszárított sásos rétről. Van rá példánk. Az Egyesült Államok területén az Atlanti óceán partja mentén fekvő mocsarak, például a Dismail-swamp így van berendezve, mint lefoglalt park. Látni benne a pompás mocsári növényzetet, s a remek és szinte csodálatos állatvilágot. Rendszeres turistakalauzolás folyik ott, temérdek idegen látogatja a féltve őrzött ősvadont. Ilyennek kellene lenni a Kis-Balatonnak is a keszthelyi múzeummal, a fenéki romo9kkal együtt. A Balaton környéke megérdemli, hogy ilyen látnivalókkal és hozzáférhető természeti szépségekkel felszereljék”.
Tudósítónk érdekes közleményéből a fentieket kiszakítva, meg kell említenünk, hogy a Balatoni Szövetség megalakulása óta napirenden tartja a balatoni természeti értékek, emlékek védelmét.. A Szövetség ismételt állásfoglalására, Lóczy Lajos szakértői véleménye alapján mondatott ki, hogy a Badacsony kihasználása a déli koronára soha ki ne terjedhessen. Darányi Ignác a Szövetség előterjesztésére intézkedett, hogy az akarattyai nagy szilfát védelembe vegyék és bekerítsék. Az aszófői nagy szilfa méltó párja volt az akarattyainak-védelme érdekében szintén tett a Szövetség előterjesztést, azonban az intézkedés késett és egyik múlt tavaszon a nagy fát a tihanyi béresek felgyújtották, hogy a kukorica földjüket el ne nyomja. A csicsói nagy bükkfa megvédelmezése folyamatba tétetett, és ha a természeti emlékek bizottsága működni fog a Szövetség gondoskodik majd, hogy dolga legyen a Balaton körül.
2024
