Zákonyi Botond „jelenléte” gyerekkorom óta kíséri horgászpályafutásomat. Emlékszem, tűkön ülve vártam a horgászműsorokat a televízióban, a Kapásjelző szignálját és a jól ismert orgánumot; „Köszöntöm az Eurostar Kapásjelző nézőit!” Az internet világa előtt fontos tájékozódási pont volt egy 10 éves gyerekhorgásznak. Természetesen a Sporthorgászban is követtem munkásságát, hiszen az a fajta ízes beszéd, adomázó stílus már akkoriban is egyedinek számított. A mai világban pedig már egyenesen Unicum. Boti bácsi hangja, ízes beszédstílusa elválaszthatatlan számomra a könyvektől is, így olvasás közben is szinte jól hallik. Balatoni történetek a múltból és a jelenből, fontos korrajzok és hangulatok, így legyen akár farkasordító hideg, vagy madárcsicsergős tavasz, írásaiban azonnal a tó partján érezhetjük magunkat és beszippanthatjuk a Balaton illatát. Kiváló utazást kívánok mindannyiuknak!
’24. április 22.
Kedves Zalán!
Köszönöm soraidat. Hiába a múló évek, ma is meghatódom (meg hiú is vagyok, mint minden szerző) ha kedvelik, szeretik, méltatják írásaimat. Az érdem csak részben az enyém, a dicséret a Balatont illeti. Amelyhez születésem óta családi indíttatásra is, ezer szállal kötődöm. Volt alkalmam gyerekként félni éjszakánként, amikor riant, s az éjszakai robaj a veranda ajtaját is megrengette. Megéltem viharait, csorogtam a parti széllel, megbújtam nádasai öblében. Ültem a borszagú hegy présháza előtt ácsolt lócán, a sokat látott vén diófa árnyékában, és láttam a túlparton nagy idők tanúit, a rozsdálló tanúhegyeket. Elég a kockás füzet, a móló árbocára felhúzott viharkosár emléke és szalad a toll. A többi már tehetség, a szűkebb pátria iránt érzett szerelem dolga.
Barátsággal, Botond ’24. április 26.