Sokáig ragaszkodott hozzá a tőke. Áltatta, hizlalta, érlelte, takargatta, óvta. Azt hitte örökre vele marad. Jobb lett volna neki, de a szőlőfürt nem bírt magával. Már bornak képzelte magát lány korában is, később olaszrizlingnek, a Badacsony kincsének, az istenek italának, míg aszúsodott. A seregélyek jelezték először neki, csak szőlő vagy babám, csipkedni való!
Micsoda modortalanság, mit tudnak ezek az élvezetről, töppedezett magában. Siserehad, élhetetlen népség, mindent zabáló! Szőlőszemmel is látta közel a vég, a présben még harsogott, rizling leszek, Rajnai!
Grafika: Bakos István András