Nehéz megszólalni. Ez az a kép, amit nézni kell. Nem tudom, milyen alkalomból táncol a két hölgy, de nem is érdekes. Fiatalok, elegánsak, gyönyörűek, önfeledtek, akik a zenei élményt hozzák mozgásba táncuk önfeledt érzelmeivel. Most nyer értelmet Nietzsche gondolata- „ És legyen elveszett minden olyan napunk, amelyen legalább egyszer nem táncoltunk.” A tánc boldogság és a lélek rejtett nyelve, két tüneményes hölgy felszabadult előadásában. Ejtsünk szót a fotósról, aki tudja, hogy csak a pillanat számít, a mozgás kacérsága, a ritmus hevülete, a tánc öröme. A frizurák fényes dallamok, a táncos lábak kecsesek, a kép férfiszemnek varázslatos.
Fotó: Bakos István András
