Balatoni emberként megéltem számtalan naplementét. Most a Tisza part következik Valkay Ágnes jóvoltából. Jóban van a folyóval, az ártéri erdővel, a járatlan parttal, ahol könnyen eltéved az idegen. A folyó indulatos, szemérmes, visszahúzódó, mindent elárasztó, szépségében is félelmetes, de vannak kegyelmi pillanatok is. Mint ez a tűzcsóvának öltözött naplemente. A Tisza érzi, ha szeretik, ad kecsegét, harcsát, kérészrepülést, omladékos agyagfalat, sátorhelyet, csordának fürdőzést, a fotósnak ámulatot. Aki bennfentesként várja a naplementét, hogy felmutassa az örökkévalóságnak, lángol a Tiszatáj! Nem tűzvész, káprázat a kép, elkapott pillanat. Köszönet érte.
Fotó: Valkay Ágnes