Csak az ősz képes így búcsúztatni. Megválaszolatlan levelek sodródnak legszebb ruhájukban. Mit tud az ősz az elmúlásról, a kegyes vagy kegyetlen halálról, a méltóságról, a viharral befejezett földi pályafutásról? Azt hiszem mindent, hiszen évmilliárdok óta mögötte a tobzódó féktelen nyár, és előtte a fénytelen, rideg tél. A kerti tó még felfényli, de el is rejti a zöld ágakat fénytöréssel, csekély hullámzással. A levelekkel már nem bír, nem is dolga, erre hivatott a tűnő idő. Aki a megsárgultaknak ragyogó bordóval üzen. Így is lehet menni az ősz dicsőséges színével megbékélve a végső útra. Ami csak átmeneti, mert a tél után tavasz majd nyár jön, aki nem tudja, hogy mindenét az ősz váltja ragyogóra.
Fotó: Tyukodi László