Nézem a képet, és alig hiszek a szememnek. 1914-ben járunk, kubikosok mellényben, hosszú ujjú ingben, csizmában, kalappal a fejükön talicskázzák a követ az ingatag pallón. Új vasúti nyomvonal készül Balatonfűzfő és Balatonkenese között, az 1914. május 11-én történt földcsuszamlást és vasúti balesetet követően. Nézem a telefonom galériájába elrejtett képet, lenyomat a 20. század elejéről. Vándormunkások, javakorabeli férfiak, Szentesről, Csongrádból, Szegedről, Vásárhelyről, Szegvárról, Mindszentről, Békésből, akik a Viharsarokban edződtek birkózva az árvizekkel. Átalakított talicskával érkeztek, magasított oldalakkal, széles kerékkel, amelynek terhelésén nyaklóval vagy hámmal tudtak könnyíteni. Primitív szálláshelyen laktak, hajnalban kezdtek, új nyomvonalat készítettek. Pátoszmentesen írom, a munka hősei. Ha legközelebb Fűzfő és Balatonkenese közt visz a vonat, lehúzom az ablakot és leveszem a kalapomat.
Fotó: Fortepan 132201
