Boldog békeidők, sóhajtok fel a kép láttán. Vezetékes telefonok, a hívást kapcsolni kell, az is előfordulhat, hogy a kapcsoló hölgy belehallgat a beszélgetésbe. Miért érzem mégis romantikusnak, bensőségesnek, a szó jó értelmében ósdinak? Nincs jelszavuk, nem divatos sláger, nem macskanyávogás a csengőhangjuk, és nem uralja reklám. De van tere, helye a könnyen kimondott vagy csak az elsuttogott szavaknak. Vonalas, ósdi telefon, szemérmes titkok tudója, éjszakán át letehetetlen.
Grafika: Bakos István András