Ez zaklatás kérem! Jövet-menet! – gondoltam elsőre, de aztán rájöttem, a grafikus incselkedik. Ami enyhe kifejezés, inkább a vérbő férfiálom megtestesülése. Nyilván férfija válogatja, nekem a karcsú derék, formás fenék, körtemell jön be. Másnak ez a fajta teltség a vonzó, mi több, vágyainak netovábbja. Lehet, hogy délutáni borozgatás után skiccelgetett a művész, de nem valószínű, mert ő délutánonként alszik. Inkább esti borozgatás, adomázás közben szaladt meg a kéz a kedvenc borozóban, baráti társaságban.
A férfiak szeretik a diskurzust a faborítású kisteremben régi képek alatt. Ez amolyan törzsi rituálé, eszmét cserélni a politikáról, sportról, borismeretben való jártasságról, majd a legfontosabbról, a nőkről. A rádióban a hatvanas évek zenéi szólnak, mindenkinek van véleménye, a grafikus rajzban mondja el, miközben felcsendül az 1966-os Táncdalfesztivál népszerű dala: „Bizony így van ez szívem augusztus végén”.
Grafika: Árendás József
