1908-ban járunk, a siófoki móló végét jelzőoszlop mutatja. A mólók vége többnyire a legkedveltebb hely, így lehetett ez 1863-1912-között, amikor a siófoki kikötőnek még csak egy medencéje és fából készült partfala volt. 1891-ben a fazsilipet elbontják, helyébe betonzsilipet építettek. Nézem a móló végi jelzőoszlopot, egyszerű, de fontos tákolmány. Csekély forgalom lehetett akkoriban, vitorlásoknak, csónakoknak, ritkán járó hajónak, a mólóra kisétálóknak adhatott jelzést, biztonságot. Dacol a viharral, széllel, hullámzással annak ellenére, hogy rozoga lábakon áll, de fenn a lámpa, amihez létra visz fel. A régi jelzőoszlop látványa megállítja az időt. Egyszerű, megfelel a kor igényeinek, emlék a múltból.
Három év múlva elkészül a középső, úgynevezett téli kikötő, a hajókihúzó sólya. Megépítik a vitorláskikötő medencét, a mólókat a mai méretre meghosszabbítják, korszerűbb jelzőoszlopot kapnak. De az már új fejezet a siófoki mólók történetében. Nekünk marad a sérült fényképen látható, aki nem sejti, hogy huszonöt évvel később pislogó jelzőlámpa, jelzőkosár, viharágyú is áll a végeken, meg egy nagy kolomp tekintettel a novemberi-decemberi nagy ködökre.
Fotó: Fortepan 86789 (1908)
