Gondolkodó (77.)
Tenyérbe hajtott fej, ábrándos tekintet, valahogy így rögzült bennem a gondolkodó ember. Amiben ludasak a festők, fotósok, szobrászok, írók és más művészemberek. Van ebben a furcsa pózban valami végletes, gondolkodni csak tenyérbe támasztott fejjel lehet. Lehajtott fejjel nem? Árendás grafikája fricska, magára veszi a világ össze terhét, hétrét görnyedve viszi a rengeteg külső benyomást az […]
A birkapásztor magánya (76.)
Idilli kép. Legalábbis a juhász (birkapásztor) szempontjából. Türelmesen legel és iszik a nyáj. A felvett alakzat, terelő, őrző kutyát sejtet, akit nem látunk. Talán hűsöl, és tisztes távolból ügyel. A táj sem ad okot izgalomra. A juhász alakja elmosódó, jelzésértékű, azt is mutatja, hogy csak negyedik a gulyás, a csordás, és a csikós utáni ősi […]
Csigabiga (75.)
Repül a csigabiga, ki tudja hol áll meg? Megáll egyáltalán, vagy csak repül a végtelenségben? Az idő végtelen, az emberi élet véges, mintha ezt már olvastam volna valakitől. No de ez a csiga, képes felmenni akár a mennyországba is! De ott hideg van, be is húzná a nemlétező szárnyait. Lehet, hogy a pokol jobb hely? […]
Hét nővér (74.)
Szó se róla, különleges família. Számtalan kép készült róluk, ez egy kicsit más. Bravúr Tyukodi Lacitól, fotós kollegámtól, aki a tőle megszokott egyedi látásmóddal mutatja meg a „nővéreket.” Nyughatatlan fotós, keresi a mást, az egyedit, a képileg különlegest. A „nővérek” időtlenek, és azzá válik a hajdani halászkikötő is hullámok ostromolta, szelek marta cölöpeivel, elrongyolódott halászhálóival.
Ripacs pipacsok (73.)
A vadvirágok királynőjeként pózolnak. Szeretnek a búzamezőn a szántók és utak szélén lenni, legalábbis addig, míg vérpirosan viríthatnak. Amihez partnerek a mezei szarkalábak, búzavirágok. Én meg csak ámulok, nézek ittasan. A Természet nagy rendező- tudjuk jól, megbízta a szeleket, hogy a margaréták közé hordják a pipacsok magjait. Akik meglepődtek, aztán versengve kezdtek a pipacsok közt […]
Bor utca 3. (72.)
Nem tudom, megállt az idő? Valószínűleg igen, de lehet, hogy csak én szeretném megállítani? A házszámtábla legyőzte az idő múlását, üzenet a mába mívességről, jó ízlésről. Ha nem tudnám, hogy fénykép, festményként tekintenék rá. A Nagy Kékségben lenne a címe, amiben rejtőzik a tulajdonos, akiről nem tudni kiféle-miféle.
Sirály (71.)
Tengerparti vendéglőkben gyakori vendégek. Nincs ebben semmi különös, mármint a sirály részéről, mert tudja, hogy a vendéglők környékén mindig van hulladék. Mint ahogy a tengeri hajók után is. Láttam az Indiai-óceánon közel az Egyenlítőhöz, ahogy focipálya nagyságú hajó zúdítja be a szemetét, és jelennek meg a semmiből a sirályok és más madarak.
Hajnali Tisza (70.)
Templomba való a kép. A feltámadás kivételes pillanata. Áttűz a nap a hajnalon, kelti ébreszti a párát, áldott fénnyel ragyogja be a csupasz ágakat. Komorlik a kikötő az ellenfényben, van benne valami végzetes. Távolabbról nézem, láttam már száz hasonlót, de ez más. Az elkapott pillanat teszi, az áhítat, ahogy a fotós rácsodálkozik az ezerszer látott […]
Love Story (69.)
A szerelem már csak ilyen. Nem számít az idő, a helyszín, csak a pillanat. Ami bárhol utolérhet. Csillagfényes nyári estén, a tömött buszon, az edzőpálya rekortánján, a zöldséges standja előtt, tábortűznél, a cipőboltban, az egyetem folyosóján, házibulin, lakógyűlésen, önkéntes véradáskor, a fagyaltosnál, a majorban, edzőtáborban és még hosszan sorolhatnám.
Marionett (68.)
Még a kötelekkel biztonságosan mozgatott marionett figurával is előfordul, hogy a Jóisten elengedi a kezét. Íme. Vajon mi történhetett? Azt tudjuk, hogy a vallásos bábjáték legfontosabb eleme a mariole, egy Szűz Máriát ábrázoló szobrocska volt, amelyet liturgikus előadások során használtak, mikor bibliai történeteket adtak elő. Voltak másfajták, amelyeket például már az ókori arabok is […]
Emberfogó (67.)
Takarosan megterített asztal, minőségi bor és a fő fogás várja a hazatérőt. Aki feltehetően férfi, legalábbis a bor erre utal. A tányérban kellő köret mellett, ágaskodik a libacomb hívogatón. A ház ura, nem bűntelen. Messziről kiszállásról érkezik, kissé elnyűve pont délidőben. Van titkolni valója egyből az asztalhoz ül, mint a munka hőse, miközben alkalmi légyottról […]
A vakudvar (66.)
Toscana fényei aranyozták be a vakudvart, amitől a WC és fürdőszoba ablakok megfényesedtek, és az udvar pompázatos zöld szigetté vált. A kerti locsolótól töredezett csempesor vajon hová visz? Nem számit. A repkény maradéka erőre kap, harsog az udvar zöldje, az udvar betonja rég megadta magát, teret nyer a zöld moha, a csata az idővel ezernyi […]
Tiszai naplemente (65.)
Balatoni emberként megéltem számtalan naplementét. Most a Tisza part következik Valkay Ágnes jóvoltából. Jóban van a folyóval, az ártéri erdővel, a járatlan parttal, ahol könnyen eltéved az idegen. A folyó indulatos, szemérmes, visszahúzódó, mindent elárasztó, szépségében is félelmetes, de vannak kegyelmi pillanatok is. Mint ez a tűzcsóvának öltözött naplemente.
Székek ( 64.)
Bizony így van ez szívem – búgja a székúr. Elmúltak a daliás évek. Hol vannak már a régi kiskocsmák, kisvendéglők az árnyas kerthelyiségek. Én törzsasztalnál szolgáltam, felváltva a sakkozóknál és ultizóknál. Mindig vágytam a kerthelyiségbe, ahol cigányzene szólt, meg a kuglizóba, de nem adatott meg. Ott az összecsukható hitvány kerti székek uralták a terepet.
Tiszavirág (63.)
Tiszavirág. Ritka szép szó. Megérdemli, hiszen vízfeletti szenvedélyes életük, tömeges rajzásuk, kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk a szemünk láttára végbemenő dráma, nem mellesleg egyedülálló természeti jelenség. Tiszavirágzás, mondják egyszerűbben is a Tisza.-partiak: Repül a bogár! Repül, de hogy és mennyi ideje van?
A zöld ablak (62.)
Zárva a majdnem földig érő ablak. Falusi kisbolt ablak volt korábban, amit kitártak, aztán kiadták a kért portékát. Ésszel nehezen felfogható a mai házhoz szállítós, vevőcsalogató áruházak korában, hogy így is lehetett kereskedni. Pedig lehetett, mert szűkös volt a jövedelem, falubéli megbízható a boltos, a portéka többnyire alapvető élelmiszer.
Légyott (61.)
A kép 1943-ban bárhol készülhetett. Jól látszik, hogy a hölgy romantikus együttlétre vár. Azt nem tudni, hogy régi bizalmas kapcsolatról van szó, ahol egymást szerető férfi és nő találkozik titokban, vagy alkalmi találkozás színhelye. Az utóbbi mellett voksolok. Díszes kacér fehérnemű, lazaesésű puffos pongyola, egy mozdulattal oldható övvel, a póz, amivel az ajtó kilincsét fogja […]
Nero (60.)
A látvány messzire, Rómába visz Nero uralkodásának idejére. A császár uralkodása finoman szólva nem szűkölködik vérgőzös epizódokban. Most is nehéz napon van túl, éjjel Caligulával álmodott, aki lovát akarta megtenni szenátornak, meg Senecával, aki elhagyva őt, önkéntes száműzetésbe vonult.
Örexünk (59.)
Nem kivétel ez alól a grafikus sem. Ismerve művészetét, sajátos vizuális látásmódját, frivol humorát, erotikus krokijait, életszeretetét, megértem, hogy megdöbbent, amikor tükörbe nézett. Vagyunk evvel így egypáran. Sajnos az előzményekre már nem emlékszünk, marad a mostani (majdnem azt írtam végső stáció), ami reményeink szerint kitart még egy darabig.
Közhírré tétetik (58.)
A kép 1910-ből való. Nem volt még Facebook, Tik Tok, Instagram, e-mail, de a fontos hírek eljutottak az olvasóhoz. Nyilván volt mögötte irányított szándék, de közben ajándék is. Ülni a kávéház teraszán, odainteni a rikkancsot, hogy első kézből frissiben jusson hír a hagymás kolbászos rántotta, a tormás főtt csülök, vagy a forró habos kávé mellé.
