Balaton átúszás (102.)
Igen! Így kell nekivágni a Magyar Tengernek! Vénuszként uralva a habokat. Nincs bennem kétség, hogy partot ér, pedig látok némi kételyt a szemében. A szája hullámos, akár a víz, a hegyek, a felhők, csupa ritmus, csupa dallam a kép.
Sikátorban (101.)
Valahol az óvárosban járunk keskeny macskaköves utcában, magasra törő falak között. Nincsen kihasználatlan hely, ajándékárus, taverna bújik meg a kapualjakban és még ki tudja mi minden más. Az utca kövezése maga a megállított idő, a számtalan zsalugáter nem a kandi szem ellen van, a hőséggel hadakozik. Otthonos a száradó abroszokkal, a csenevész háromlábú asztalkával, a […]
A századik
Aladár ( a szerkesztőm) kérte, hogy a 100. etűd – ami egyben summázása a már megírt kilencvenkilencnek – rólam szóljon. A téma tehát adott, már csak kép kell hozzá. Az etűd lelke a kép, szelfit pedig csak nem választok.Az időközbeni 80. születésnapom adta a megoldást, két kiváló grafikus művész barátom is saját magammal, azaz plakáttal […]
Kellemes csónakázás 1931-ben Balatongyörökön (99.)
Kényelmes kétpárevezős balatoni dióhéj csónakban ül a família, kissé távol a strandtól. A strandot csak részben látni, de tudjuk, hogy már akkor is hosszú homokos, lídós partszakasszal, árnyas és napos területekkel bírt. Üdülőhellyé 1920-ban nyilvánították Az első üdülőháza 1935-ben épült. A kép hátterében a Badacsony, a pillanat idilli, az idős hölgy a fürdőtrikós úr rutinos […]
Pókhalál (98.)
Soha nem voltam jó matematikából, geometriából, ami a matematika térbeli törvényszerűségek, összefüggések, alakzatokkal foglalkozó ága. Alakzatnak nevezzük mindazt, ami körülvesz minket, például a vonalakat, a síkidomokat és a különféle testeket. Mindez engem, aki többször megbukott matematikából, nem hozott lázba, inkább elrémisztett.
Köztéri szobor (97.)
A balatonaligai magasparton áll Mihályi Gábor alkotása, a mécsest tartó női szoboralak. „A magyarságért és a hazáért áldozatot hozók emlékére állíttatták Balatonvilágos adakozólelkű polgárai.” Van, aki szerint ma már másik jelentése is van, „A hazahívó-mécsest tartó nő”.
Időutazás (96.)
Nem akarok hinni a szememnek, pedig tudom, hogy 120 évvel ezelőtt egy német fényképész sétált a pesti alsó rakparton, és megragadta a látvány. Ami akkoriban nem lehetett különleges, de most a Fortepan archívumát mobiltelefonon nézegetve, üldögélve a rakparton, kissé távolabb a hajdani Matróz Csárdától szívszorító. Lejárat a szennyvízgyűjtő csatornához, a túlparton a Rudas-fürdő, a Gellért-hegy, […]
Kínálat (95.)
Eldugott kis piac a miénk a Városmajorban. Áldás is van rajta, közel a templom és a parókia. Az ősz színeit viseli az árus, horgolt abroszra terítve portékáit „Spejz kincsek” – olvasom az egyik üvegre aggatott feliraton.Valóban azok, annyi kiegészítéssel, hogy én inkább éléskamra kincsekként aposztrofálnám a kínálatot.
Selfie (94.)
2013-ban az Oxford szótár az év szavának titulálta a kifejezést, és a következő meghatározással jegyezte be: a selfie olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával / okostelefonnal, s célja, hogy valamely közösségi platformon a kép megosztható, illetve tovább osztható legyen.
Lankák-dombok (93.)
Valaha szüntelen erdők hullámoztak errefelé, aztán megjelent az ember. A hódító. A huszadik vagy a huszonegyedik század embere. Nagy tervekkel, ültetvényekkel, gazdasági épületekkel. Egyik reggel a szokásos munka előtt, maga sem tudta milyen indíttatásból, felment a távoli dombra. Van itt még szabad, lankás dombos terület járta be a szeme a látványt.
