A „Zsül” (49.)
Pakolás közben került elő a kép, Devecseri Gábor író, költő volt a modell, az alkotó Hornyánszky Gyula „Zsül” festőművész. Izsák Jóska festőművész barátom zuglói tornyos műtermében találkoztunk először a hetvenes évek közepén. Fáradt egy kicsit- mutatott Jóska a heverőn alvó emberre. Később a Rézkakas vendéglőben futottunk össze pár alkalommal, nincs mit szépíteni, sokat ivott. A […]
Partfalépítés (48.)
A képen még csak a partvédőmű munkálatait látjuk. Mögötte magasodik a balatonföldvári Kvassay sétány, amiről joggal mondják, hogy a füredi Tagore sétány testvére. Bár lenne belőle több. Nemcsak azért, mert természetvédelmi terület, ami jó szemmel tervezve a kikötőtől indul, hanem a szabályszerűen ültetett platánok miatt is. 1200 méter hosszan nyúlik el, középen teret adva a […]
A szék (47.)
Lomtalanítás után vagyunk. Kora reggel, a buszmegállóban árválkodik a szék. Thonet márkájúnak nézem, amiből sokféle van, de ilyen időtlen és magányos ritka. Lehet, hogy valaki átaludta a lomtalanítás napját, és hajnalban döbbent rá, hogy elege van az étkező sarkában árválkodó székből, és avval a mozdulattal, ahogy a szemetet levitte, a szék is utcára került.
Tiszteletet a szobroknak! (46.)
A balatonfüredi Vitorlás tér látványossága a Révész és a Halász szobra, Pásztor János alkotása. A Halász és a Révész, a két balatoni ősfoglalkozást jelképező bronzszobor. A Halász Kun József egykori kenesei halász nagygazdát ábrázolja. Az ötletet a művésznek Herman Ottó A magyar halászat című művében közölt rajza adta.
Panoráma (45.)
1910-ben járunk. Tarajos hullámok jönnek északkeletről ostromolva a bővítés alatt álló fonyódi mólót. Keleti oldalán a mólófejet szélesítik. Két derék szaktárs küzd a széllel, van véleményük az időjárásról, a felcsapódó hullámokról, ami nem tűr nyomdafestéket. Nem gondolnak arra, hogy a Balaton déli partjának legszebb kilátást nyújtó mólójának szélesítését végzik, ahová az évek múlásával százezrek vándorolnak […]
Borotválkozás közben.. (44.)
A tükör nem hazudik. A borotválkozás az a férfi tevékenység, amikor a férfiember óhatatlan számot vet magával. Nagy baj korához képest nincsen, minden hajszál a helyén, elegánsan őszül, van benne valami fiatalosan vagány. A vérnyomáscsökkentőket és a vízhajtót már bevette, van még egy kis idő a reggeli utáni pihenésre.
Áldás, békesség fürdőkabin.. (43.)
Uri passzió lehetett a horgászat az 1930-as években, különösen annak fényében, ahogy a 21. század horgászai öltöznek (terepruha, szerelő ruha, kommandós álca, dzsungelharcos és még sorolhatnám). A hófehér öltönyös úr talán hivatalból érkezett, legalábbis a még mindig kézben tartott aktatáskája erre utal, de a horgász szenvedély jele, hogy már az úszós bot is bevetésre kész.
Somogyország (42.)
Vannak pillanatok, amikor csak ámul az ember. Mint Somogyban, ahol a zöldből kiugrott a megriasztott nyúl. Nem volt szándék megugrasztani, hisz nem is látszott. Megáll az ember az autóval, kiszáll, megropogtatja a derekát, körbenéz s ámul. Közeleg az ősz, tartogat még levelet, de már postázásra kész. A domboldal zöldje harsog. Ha nem lennének színek, s […]
Móló végi jelzőoszlop (41.)
1908-ban járunk, a siófoki móló végét jelzőoszlop mutatja. A mólók vége többnyire a legkedveltebb hely, így lehetett ez 1863-1912-között, amikor a siófoki kikötőnek még csak egy medencéje és fából készült partfala volt. 1891-ben a fazsilipet elbontják, helyébe betonzsilipet építettek. Nézem a móló végi jelzőoszlopot, egyszerű, de fontos tákolmány.
A tábor! (40.)
Nagyjából 114 éve készült a kép a tihanyi kikötő építésén dolgozó munkások táboráról. Ha rajtam múlna, hatalmas poszterként kifüggeszteném a mólóra. 1952-ben jártam először apámmal Tihanyban. Hajóval érkeztünk. Csoda volt a táj, a karcsú kikötő, a fölénk magasodó kéttornyú apátsági templom, az akkor még szinte beépítetlen hegyoldal.
Napozóstég (39.)
Boldog békeidők! – mondom, ahogy a képre nézek. 1934-ben járunk, két hölgy és két úr napozik. A helyszín Balatonmáriafürdő. Már akkor is köztudott volt, hogy arrafelé bársonyos a tó homokja, élvezetes lehetett fürdés után felmászni, napozni a horgászstégre. A kis fürdőhelynek, ami számtalan apró kis közre oszlott, nem volt hajókikötője, a század elején kiépített kikötőlánc […]
Jégmadár (38.)
Jó negyven évvel ezelőtt nádi pontyozással múlattam az időt. A horgászhelyen bennmaradt öreg fűz évenként megújult, csodáltam a szívósságát, nem tette könnyűvé a horgászatot, mert minden megakasztott hal a maradék ágak sűrűjébe igyekezett.
Rétisas (37.)
A Kopácsi-rét egyik vízzel, mocsárral kerített szigetének felmagasodó dombján hatalmasra nőtt kocsányos tölgyfa tetején pillantottam meg. Meglátott, elszárnyalt, még láttam sárga csőrét, hatalmas majd két méter fesztávolságú szárnyait. Visszajön! – nyugtatgatott a természetőr. Kikötünk, a szomszédos tölgyre én építettem magaslest, a 300-as Nikonnal becserkészhető!
Faluvégi horgászat (36.)
Nádtetős házak a távolban, a közelben megszélesedett, elvadult növényzet. A természet visszafoglalásra készül, a tó, amiben halak élnek, magának való. Elhanyagolt, olyan, ahová a madarak viszik lábukon az ikrát. Két férfi ünneplőben, ami vasárnapot jelez, a mezítlábas fiatalember is kitesz magáért, a templomot elhagyva már nem kell cipőt húzni. A vödör megteszi haltartónak, búvóhely a […]
Gyerekhorgászok (35.)
Világ proletárjai helyett világ horgászpalántái egyesüljetek! A távoli Texas valamelyik patakjához iparkodik két fiatalember. Nincs könnyű dolguk, mert az ország sivatagi éghajlatú, a nyarak nagyon forrók, a telek enyhék. Erős sodrású folyó nem jöhet számításba. Szemre véve a felszerelést, ami semmiben sem különbözik hasonló korú magyar pajtásaik horgászbotjától. Nagy a hasonlóság a Pinka, a Herpenyő […]
Kirakat (34.)
Bámészkodni, kirakatokat nézegetni jó. A kirakatrendező elugrott a közeli büfébe enni egy vajas-sonkás szendvicset, inni egy pohár tejet, s a délelőtt fénypontjaként forró csokival zárta a reggelt. A kirakatban meg ott áll nyakatekert pózban, spenótzöldben a próbabábú. Lehet, hogy nem is a kirakatrendező hagyta így, hanem magától csavart egyet a látványon, felhívva magára a figyelmet.
Mai menü (33.)
Gombával töltött csuka káposzta ágyon! Ez már valami, illik a hely szelleméhez legalábbis kívülről. Lehet, hogy a farkas kunyhója, aki hallott már Piroska gyengéjéről a gombával töltött csukáról! Vagy a szénégetők étkezdéje, amit elfelejtettek renoválni, de a viseltes küllemet kárpótolja az étek, amihez kell fantázia. Elég, ha csak a bőréből kibujtatott csukára gondolok, aki gombával […]
A Fő utcán (32.)
Állok a népszerű fürdőváros cukrászdája előtt, idős hölgy magyaráz a barátnőjének: Drágám, menj végig a Fő utcán, a harmadik üzlet a Louis Vuitton. Siess, isteni holmik jöttek, megyek utánad! Nem tudom, mi van velem, hirtelen egy kép merül föl előttem. A Duna-deltában, Chilia Veche község Fő utcájában állok az egyik mellékutca sarkán. Ketten vagyunk, a […]
Duci babák (31.)
Nyilván nem könnyű nekik. Mármint a duci nőknek. A divat kegyetlen, a plasztikai sebészet hasít. Mellnagyobbítás, zsírleszívás, orr és hasplasztika. Intimplasztika és az intim terület műtét nélküli lézeres fiatalítása, saját zsírral történő arcfeltöltés, bőrgyógyászok által végzett lézeres bőrfiatalítás. Felső, illetve az alsó szemhéjak plasztikája, nevetőráncok feltöltése hialuronsavval, és még sorolhatnám.
Örvényes (30.)
Szívem szerinti vasúti megállóhely volt. Bakternak lenni itt kiváltság, pláne, ha horgászni is szeretett. Átlépve a síneken, közel az ősnádas számos nyiladékkal, ahonnan gyerekjáték a laposfenekű csónakkal kisurranni a Bozsai-öbölbe. Tágas csónak, nádi horgász a benne ülő vasutas, felszerelése ma muzeális, akkoriban a szokásos. Bambusznád bot, tároló orsó, hosszú bóbitájú úszó, széles merítő dióverő nyéllel.
