A venyige
A présház mögött halomban állt a venyige. Nagyobb rend szokott lenni, de január közepén a Bakony forgószelet küldött, ami széthordta a glédába rakott venyigét. Nem volt ez korábban szokása a Bakonynak, vihart ugyan támasztott számolatlanul, de forgószélre még a legöregebb pincegazdák sem emlékeztek. Változik a világ, de nem előnyére. – summázta a látottakat a Pipás, […]
A régi ház
Szerettem a régi házat, ablakából ráláttam a kút kávájára, ahol reggelenként üldögéltek a galambok. Tipegtek, topogtak, nézegették magukat a kút sötét vizében, aztán az első ajtónyitásra visszaszálltak a galambdúcra. Amire az idén folyondár kapaszkodott, de én tudtam, hogy a nagybátyám nem engedi a fedéllel ellátott, különálló fülkékből álló építményig kúszni. Vendég voltam, a nyári szünetben […]
A stégen csak úgy..
Hosszas keresgélés, engedélyeztetés után leraktam a stéget a Zánka felőli oldalon közel a fűzfákhoz. Aminek nincs különösebb jelentősége csak múltja. Évtizedekkel ezelőtt a halőrök felszedtek a fűzfák előtt jó száz méterrel egy hálót tele hallal. Mindezt a kocsmában beszélték a hajdani vízparti deszkabárban ahol többször megfordultam. A fűzfás önkényesen elzárt terület néhány csónakkal, barátságtalan emberekkel, […]
A garda sem érti…
Volt az idei januárnak két olyan hete, amikor a Balaton partján a déli órákban ingujjra vetkőzve szuszakoltuk vissza a csónakot az öbölbe. Merthogy jégnek se híre, se hamva, a tihanyi kompkikötő előtti vízen meg a „kútban” a jól értesültek már napok óta fogták a gardát. Gardára januárban horgászni a tihanyi vizeken nem hétköznapi dolog, no […]
Ünnepek között…
A két ünnep között, hogy kiheverjem a hosszabbikat, és kellőképpen felkészüljek az italosabbra, elmentem horgászni a barátommal. Kora hajnali szöszmötölés közben persze felvertem a feleségem, aki félálomban kibotorkált a konyhába, majd gondos asszony lévén, belenézve a hátizsákomba, csak annyit mondott: vigyél magaddal egy kis bejglit is. Aztán kávécseppeket lötyögtetve maga után visszabotorkált a szobába. A […]
A Balaton tündére
Mostanában gyakran járok a hegyen romos présházak között. Amolyan egészségügyi séta ez, koromnak kijáró, meg felfedezés is. Jön velem a múló idő, relikviáit mutogatva. Kevesen vannak, ami maradt, az is megvételre vár. Épülnek majd helyettük bizonyára tágasak, teraszosak, fürdőmedencések, egymástól elkerítettek, magas sövényesek. Recseg a hó a talpam alatt, toporgok az egyik présház előtt, öreg […]
Karácsonyi gardák
Vészjósló suhogással érkezett a szél a Bakonyból. Tihany és Aszófő között átszáguldott a szélcsatornán derékba hajtogatva a jegenyesort. Porzott a sajkodi öböl, aki vízen maradt, imádkozhatott, a parton járók is szaporázták lépteiket. Karácsony előtt két nappal már nem nagyon jártak ki horgászni a helybéliek, csak a városi ember volt olyan botor, hogy kimerészkedett. A december […]
St. Gilles, a harcsák városa
Tavaly repülőgéppel mentünk Olaszországba, aztán bérelt autóval tovább Dél-Franciaországba a bázisig. Idén kocsival vágtam neki a 16 órás útnak Budapest, Trieszt, Genova, Nizza, Cannes, Marseille útvonalon, hogy aztán Arles-t érintve megérkezzem St. Gilles-be. Nem gyakran alakul úgy a sorom, hogy kényelmesen végig autózhatom a Francia Riviérán, de most éltem az alkalommal. A déli harangszót még […]
Svéd vizeken júniusban
Amikor sok évvel ezelőtt először jártam Svédországban nem gondoltam volna, hogy visszatérő vendég leszek. Nem mintha bármilyen rossz élményem lett volna, de annyi más látnivaló kínálkozott. Éveken át jártunk forgatni a világ számos különleges vizére, nem hiányoztak a svéd csukák. Később megismerkedtem egykori Maléves munkatársakkal, akik kirendeltségen vagy éppen pilótaként dolgoztak. Több évtizedes svédországi tartózkodás […]
Halászlé és gyöngyvirág
Tavaly tavasszal villám csapott az öreg fűzbe, aki évekkel ezelőtt fejébe vette, hogy neki nem árthat az idő. Tisztességgel állta a szeleket, minél erősebben rohamozták, annál bátrabban magasodott. Pedig száműzöttként telt az utóbbi húsz éve, elhaltak mellőle a jegenyék, a gyepes út is megváltozott. Nem volt ínyére a változás, értette a jegenyék suhogását, maga is […]
Az utolsó komp
Előzetesen, kedves novellám a hamarosan megjelenő ‘A halak mesélnek’ c. könyvemből. Leparkolok az állomás mellett, a resti előtt néhány gumicsizmás ráérő támasztja a falat, helybélinek gondolom őket. -Jó reggelt, hogy jutok a Tisza partra? – Ha horgászni jött, a régi kereszt mellett forduljon jobbra, kanyargós sóderos út visz fel a Laszvegaszba. -Az micsoda? – […]
A római híd
A falubeliek szerint a híd még a római időkben készült, a rajta álló Nepomuki Szent János szobrot a vízimalom molnárja rakatta rá párszáz évvel ezelőtt. Kerestem, de nem találtam nyomát a hídnak a krónikákban, nagy a valószínűsége, hogy olyan kőművesmester munkája, aki megbízását az akkori vármegyétől nyerhette el. A mester értette a dolgát a híd […]
Az ördög nyomában
Gyerekkoromban sokat foglalkoztatott, hogy van-e Isten, van-e ördög, mi végre vagyunk a földön, vajon lesz-e mindig hosszú kockacukor az éléskamra polcán a nagy szilvalekváros bödön mögött, ahová nagymamám eldugta előlem, mert mértéket, ha kockacukorról volt szó, nem ismertem. Hittanórán nagyon figyeltem, a tisztelendő úr mesélősen adott tájékoztatást a földön túli életről, felcsillantva a reményt és […]
Az informatikus
Az informatika önálló tudományág, amely a különböző eszközökkel – de különösen a számítógéppel – megvalósított információkezeléssel, azaz az információ megszerzésével, feldolgozásával, tárolásával, sokszorosításával és továbbításával foglalkozik, – olvasom a Wikipédian. Ennyi már elég, hogy a gyomrom görcsbe ránduljon, hiszen profi informatikussal Nyeste Balázzsalkészülök beszélgetni, ami számomra nagy kihívás. Alig tudok valamit az informatikáról, annak sokrétegűségéről. […]
Csalfa seregélyek
A nyár néhány napja még égetett aztán elillant, akár a kémény füstje, amit felkap a szél. Nehéz napokon vagyunk túl, szokni kell az új világot, szeptember közepén dőlni kéne a hínárnak, de a langyos Balaton vízben inkább nyújtózkodik. Fogja az evező tollát marasztal, mint a szószátyár szomszédasszony, akinek mindig van sürgős megbeszélnivalója. Most éppen a […]
Gerendaházban a Szép Heléna-tavon
A Poprád völgyének kis falvait januárban napokra elzárta hó. A szél a Szandeci-Beszkidek ormairól csapott le, torlaszokat, falakat emelt, a járási pékség kocsija ott maradt a faluba vezető úton, mire a szánkós szekér megérkezett, már jéggé dermedt a kenyér, a kalács, a perec. Néhány nap után a jeges terhet viselő fenyőfák maródija is megroppant, a […]
A berek bivalyai
Nem múlik a nosztalgia, pedig éveim gyarapodó számával tudnom kéne, már semmi sem visszafordítható. Az a Berek sem, amit még az apámmal jártam 1954-ben, pedig az is csak töredéke volt a hajdaninak. A maradék vízvilágnak így is volt romantikája. Fekete Istvánnak köszönhetően nemzedékek olvasásélményével (mert akkoriban nem az okos telefon ostobaságait nézegettük, hanem olvastunk, és […]
A Balaton tündére
Mostanában gyakran járok a hegyen romos présházak között. Amolyan egészségügyi séta ez, koromnak kijáró, meg felfedezés is. Jön velem a múló idő, relikviáit mutogatva. Kevesen vannak, ami maradt, az is megvételre vár. Épülnek majd helyettük bizonyára tágasak, teraszosak, fürdőmedencések, egymástól elkerítettek, magas sövényesek. Recseg a hó a talpam alatt, toporgok az egyik présház előtt, öreg […]
Pisztrángok és pérek
A régi családi emlékeket szortírozom. Többnyire leveleket, könyveket, mert a családom apai ágon csupa pedagógus. Az ükapám is tanító volt, az ő eleiről nem maradt híradás, de biztos vagyok benne, hogy az ükapám apja, nagyapja is tanító volt. A felmenők között volt, aki az iskolaigazgatóságig vitte, de a többség tanítóként szolgálta az ifjúságot. Ükapám Gruber néven látta meg a […]
Csicsergő Balaton
Tisztelt Olvasó! A honlap címe kisebb magyarázatra szorul. Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adjak neki. A hezitálás oka, járatlanságom a honlap készítés, működtetés műfajában. A honlapon való megjelenés egyfajta kitárulkozás, reményem szerint a társalgás lehetősége. Az elmúlt évtizedek médiáinak forradalmi változása, az információáramlás szédítő sebessége feljogosít arra, hogy részt vegyek ebben a társalgási formában. Legalábbis […]
