Nem tudom, milyen esőnek lenni. Csak esni, csak esni, pocsolyává, patakká dagadni, áradni, hidakat, lakásokat elsodorni, mindent elönteni, fák alól a földet kimosni. Innen nézve nem rokonszenves esőnek lenni. A képen ritka színeket teremtő, a kukát is megszépítő, mindent megmosdató. Van benne valami elemi erő, amitől a kép izgalmassá, művé válik. Jó, szem is kell hozzá! Mostanában nincs, ettől vágyunk rá, reméljük szüntelen áradását, talajvízzé válását, szőlő és fügék duzzadását, áhítjuk, hogy verje a tetőt, ahogy az ördög a feleségét. Essen, csak essen, nem számít honnan jön, csak jöjjön. Hiányából tudjuk, ő maga az élet. Nagy árat fizetünk érte!

Kép: Árendás József