N e m   kellettem…    /    Pedig     /   n a g y o n   szerettem volna kelleni…

Kínáltam a hitem szerinti jót,     /     a jövőbe mutatót…

Nehéz   í g y   lenni,      /     semmit se’ tenni,      /     csak hiába létezni…

Nézni az idegenné váló világot,       /      mely lassan magamra hagyott…

Érdekel persze, de       /       m i n e k . . . ?

Nem látom értelmét       /     s e m m i n e k . .

Aludni menni     /    legjobban szeretek,      /     ébredni újból,     /     kiráz a hideg…       

Ha      /      végleg elaludnék,      /      végre megnyugodnék… 

  És…,     /     ha nincsen Pokol,       /      lemondok a Menyországról..

  Pedig   O T T   szeretnék lenni       /        M I N D E N T megtudni,

  A M I t itt   n e m   tudtam…       /        Megkérdezni ISTENt,     /     tényleg   í g y   akarta…?

  Elmondanám NEKI OTTan,      /     mit csináltam volna     /    TŐLE     /     sokkkal jobbban…!

   Volna még mondandóm,      /      de elfogyott pálinkám,     /     így hát abba hagyom…

   [Ha majd újból iszom,      /      folytatom…]

           Grafika: Bakos István András                        Vers: Zsitva Tibor