„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Eltaposott maszk (250.)
Példátlan karriert élt meg. Filmeken, fotókon láttunk maszkos embereket. Munkában hétköznapi viselet, elfogadott. Aztán jött a Covid, és minden más értelmet, formát, minőséget nyert. A gyártás beindult, a kivagyiság már Adidas, Nike méreteket öltött. A három rétegű sebészetit felváltotta a különböző szájmaszkok rengetege, tobzódtunk a formákban, színekben, a moshatókban, színre ...
Olvass tovább →
Farsang 2 (249.)
Nem tudom, hogy csinálja. A gondolatot értem, az ábrázolás egyszerűsége ragad magával. A farsang jelmezes mulatság, dáridó, pompa és pomádé, magamutogatás álarc alatt és persze télbúcsúztató. Nézem a rajzot, híján minden feleslegességnek, úgy vélem ül a grafikus az ablak előtt, gyönyörködik havas kertje látványában, aztán elindul a ceruza, és egy ...
Olvass tovább →
Farsang (248.)
Titokzatosság, csábítás bújik meg az álarcok mögött. Bravúros rajz, a farsang szabadossága, bohémsága, élvetege sejlik fel. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották. A világ nem sokat változott, ha farsangról van szó, a közelgő tavasz örömünnepe, ...
Olvass tovább →
Velencében (247.)
Húshagyó kedden ér véget a karneválok karneválja, a farsangok farsangja. Velence népe bárkákra, tutajokra, csónakba száll, hogy a hajnal is a vízen érje őket mert aki a Redentore hajnalán az Adria vizével vet magára keresztet, nem lesz beteg. Ősi hagyomány, a régiek nagyszerűen kitalálták, hiszen annyi minden történhet az éj ...
Olvass tovább →
Fejforgó (246.)
Kockafej, jó fej amúgy, – mondják rá, – a hivatása, a munkája rabja. De most elszabadult. Nahát, de érdekes a világ innen meg onnan nézve! – lepődött meg. Vett egy nagy levegőt, forgott körbe szédülten. Van itt lehetőség, más orcát ölt az ember, ha ügyesen tekergeti, – látta meg magát ...
Olvass tovább →
Nádaratás (245.)
A fénykép is megette kenyere javát, már nem is fotó, inkább kordokumentum. Vágják a nádat evvel a végtelenül egyszerű eszközzel, és menet közben kévébe kötik. Nem tudom, hogy mennyire a nád védelme volt az inspiráló, vagy a tetőfedés hasznossága. Végül is mindegy, vágták a nádat, ahogy eleiktől látták, ami hasznosult, ...
Olvass tovább →
Ablakon túl (244.)
A kenyere javát az ablak rég megette, de azért csodálkozott. Idejét sem tudta, mikor öltöztette így a kertet a természet, ami amúgy a dolga lenne. Rég volt telek idéződtek meg, nagy ródlizások emléke sejlett fel. Falikép a javából – gondolta, – ha kicsit felnagyítom, olyan mintha emlékekből szőtték volna. Rigónak ...
Olvass tovább →
Télvirág (243.)
A nyári szezonban élő virágzó és szaporodó télvirág mely megtévesztő nevét fehérrel mintázott leveleitől kapta, csak ámulna, ha láthatná. Pedig nem szobrász, hanem a természet alkotása, a természeti törvények hihetetlen pontosságát és szépségét hirdető télvirág. A múlandóság a múlt szép emléke, ami a téli szépség törékeny és múló pillanatát testesíti ...
Olvass tovább →
Oroszlános pad (242.)
Oroszlánok őrzik a kőpadot. Télnek kellett lenni, fogcsikorgató hidegnek, hogy észrevegyem. Jártam már sokszor Fonyód szépséges kilátópontján, most ziháló tüdővel a kristálytiszta levegőt kapkodva ülök a míves oroszlános kőpadon, ami hátat fordít a tónak, talán ezért is esik több figyelmem az oroszlánokra. A mai oroszlános padok az 1900-as ...
Olvass tovább →
Jégvitorlázók (241.)
Szerencsések voltunk, vagyunk, hogy még láthattuk a hatvanas évek nagy jégvitorlásversenyeit. Voltak korábban is, az utolsó hitelesített magyar rekordot 150 km/óra sebességgel Heinrich Tibor, a KMYC tagja 1935-ben állította fel. A vitorlások sebességéről sokat elárul, hogy gróf Andrássy Géza a Balatonfüred és Siófok közötti 14 km-es távot 11 perc alatt ...
Olvass tovább →









