„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
A fák állva halnak meg? (229.)
Törzs, lombozat, madárfészek nincs, csak a még kapaszkodó gyökérzet. Pár éve illett volna még az égre néző, de belülről már korhadó fára a mondat, hogy a fák állva halnak meg. Ma már nyoma sincs a méltóságnak, az egyenes gerincnek, a viharállóságnak. Mit látott, mit hallott százados évei alatt, nem tudhatjuk. ...
Olvass tovább →
Rőzseló (228.)
Magányosnak tűnik, de nem az. A szabadság utáni vágy Jelképe. Nem véletlen, hogy alkotója kicsapta a rétre, erőt, dinamizmust adva neki. Él is vele, minden részlete finoman kidolgozott, eleganciája természetes. Ugrásra, vágtára kész, miközben uralja a tájat. Számtalan lovas szobrot ismerünk kőből, vasból, bronzból agyagból formáltat. Ágból, rőzséből ritkán készül. ...
Olvass tovább →
Az úr(?) (227.)
Az úr(?) zsűritag az olasz televízió egyik vetélkedőjében. Nem tudom milyen műsor, kiknek, miről szól. Világjelenség, hogy a műsorok szerkesztői igyekeznek olyan embereket meghívni, akik körül izzik a levegő. Bunkóságuk, botrányaik, különcségük okán. Akik fürdőznek a rájuk szakadt népszerűségben. A nézettség garantált. Nem tudom kinek cikibb. Annak, aki gyártja, vagy ...
Olvass tovább →
Temetőben (226.)
Eltelt néhány hét a halottak napja óta, a temető újból a régi, az elhervadt koszorúkat összeszedték, egyedül sétálok az ismerős sírok között. Korábban nem vettem észre, de most megállít a mohás aprócska fejfa, amin jól látható a név, előtte színes műanyag csokor. A végső elengedés jele az omlani készülő fejfa, ...
Olvass tovább →
Kenyér árjegyzék (225.)
Rég volt, talán igaz sem volt? Pedig igaz volt, az 1960-as és 70-es években 3.60 Ft-ba került a kenyér kilója. Nincs kétségem, politikai szándék állt a kenyér ára mögött. Más kérdés, hogy 1979 július 23-án drasztikusan megemelték az árát. A finom fehér kenyér új ára 5 forint 40 fillér lett. ...
Olvass tovább →
Magány (224.)
Ablak vázával, virággal, sárga vakolattal, fűtéscsővel, függönnyel, a túloldalon bezárt ajtóval. Festmény is lehetne. Egyszerű vázában díszlik a virág. Nem tudni, hogy igazi vagy mű. Nagy bravúrokra képes a virágkötészet, de nem tud felülkerekedni a pillanat erején. A magány felzaklató érzete rögzült a málló vakolatú szobában. Titkok tudója az ablak, ...
Olvass tovább →
Pasztell Balaton (223.)
Ritkán látni ilyennek. De az is lehet, hogy amikor ilyen a táj, nem vesszük elő a fényképezőgépet. Pedig gyönyörű! Bizonyság rá Bakos István András pasztell technikával készült alkotása, amely átmenetet képez a rajzolás és a festészet között, és festmény hatású kép létrehozását teszi lehetővé. Finom, lágy vonalakat és árnyalatokat alkalmaz, ...
Olvass tovább →
A bicikli magánya (222.)
A tenger visszahúzódott, amúgy nem szokása, de a klíma változás nincs rá tekintettel. A kerékpár sem érti az idők szavát, évtizeddel ezelőtt valaki, valakik elhagyták, a betonszegély szélének támasztották. Nálunk már rég elvitték volna. Maradt, rozsdásodott, nézte a távolodó tengert. Valaha a plázs melletti úton rótta a kilométereket jó negyven ...
Olvass tovább →
Halottak napja (221.)
“A múlt az egyetlen emberi valóság. Mindaz, ami van, már nincs – elmúlt” (Anatole France) Az emlékezés napja, keresztény ünnep, a szenvedő egyház ünnepe a katolikus vallás szerint. Kimegyünk a temetőbe, rendbe hozzuk elhunyt szeretteink sírját, fejet hajtunk a mindenki halottja emlékhelynél, gyertyát gyújtunk. Nincs egyetlen emlék, sosem hal meg ...
Olvass tovább →
Kürtőskalács (220.)
Ha van világsiker, akkor a kürtőskalács az! Székelyföldről indult, meghódította Erdélyt, Magyarországot és ma már jelen van a világ nagyvárosaiban. Köszönhetően külföldre szakadt honfitársainknak. A kép az olasz kisvárosban, Palmanovában készült. Régen lóval, lovasszekérrel jártak a vándorló magyarok, manapság utánfutós lakókocsival, amely egyben kürtőskalács sütő hely is. Eleinte a fahéjas, ...
Olvass tovább →









