„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „

kell fagylalt

Kell fagylalt? (212.)

Úgy tűnik, vége a nyárnak. Hiszen a kérdés felszólításként is érthető. Lehet persze provokatív és szemtelen is. Mindenesetre az ősz már bejelentkezett. Ami nem változik, az a fagylalt ára. Amire én azt mondom, arcátlanul drága. Nem az ötvenfilléres gombóc emléke mondatja velem, hanem a minősége. Tudom, van kézműves fagylalt, ami ...
Olvass tovább →
chevrolet impala

Chevrolet Impala (211.)

Este a füredi Vitorlás presszó kerthelyiségében 1962-ben már velünk vannak a Do You Love Me, a Stand By Me, az Una lacrima sul viso, a Can’t help falling in love című dalok meg a nyugati életérzés. Amiről azt hittük, hogy az már fokozhatatlan. Aztán hazafelé az Aranycsillag szálló előtt megláttuk ...
Olvass tovább →
szélforgó

Szélforgó (210.)

Szerény a táj, természetesen hullámzó, magától értetődő. Szóba sem hoznám, hiszen ki tudja már, hány századon át gyönyörködtet. A napraforgó vagy szélforgó is szép a maga módján, nekem kicsit hangos, rikító, magamutogató. A szivárvány színeit másolja: vörös, narancs, sárga, zöld, indigó, kék és ibolya. Az Újszövetség értelmezése szerint a szivárvány ...
Olvass tovább →
Ó bor

Ó-Bor! (209.)

  Hogy kerül az ember fejébe a bor? Egyszerűen a rajz tanúsága szerint. Valóban ennyi lenne? Nincs mögötte perpatvar, szerelmi búbánat, árulás, csőd, gyász vagy fényes diadal. Vajon mit forgat a fejében, aki borral töltekezik, vagy akinek bort töltenek a fejébe? A Biblia szerint a bor Isten áldása. Ki venné ...
Olvass tovább →
tájseb

Tájseb (208.)

A Tapolcai-medence többi tanúhegyéhez hasonlóan a Badacsonyon is külszíni bazaltkitermelést végeztek az 1902 utáni évtizedekben, amely a természeti környezet maradandó károsodását okozta. „A „fekete kő” egykor utak, bástyák és épületek formájában is ékessége maradt a tájnak, azonban a kőfejtés pusztító méreteket öltött. A bányából kötélpályán szállították a kőanyagot a badacsonytomaji ...
Olvass tovább →
firkák

Firkák (207.)

Szeretném műalkotásnak látni őket. De az ajtón láthatók nem azok. Firkák. Minden graffiti művésznek van egy választott vagy kapott művészneve, tagelésnek mondják a kéretlen autogramot, amelyet a writer, vagyis a firkász hagy a falfelületen. A graffitizés bizonyos szinten művészet, az aláírása (tagelés) hitelesíti a művet. Kár ezért az ajtóért, nem ...
Olvass tovább →
pocsolya+

Pocsolya (206.)

Tréfás kedvében van a természet, csak annyi jött az ég csatornáiból, ami tükörnek elég. Titkot rejt, pocsolyajátékot, formagazdagot. A tükörkép már csak ilyen, fordított benne a valóság. A képből nem derül ki, hogy kápolnát, székesegyházat, bazilikát vagy kolostortemplomot rejt, de szépsége, méltósága így is jelen van. A tér, ahová épült, ...
Olvass tovább →
valódi telefon

Valódi telefon (205.)

Boldog békeidők, sóhajtok fel a kép láttán. Vezetékes telefonok, a hívást kapcsolni kell, az is előfordulhat, hogy a kapcsoló hölgy belehallgat a beszélgetésbe. Miért érzem mégis romantikusnak, bensőségesnek, a szó jó értelmében ósdinak? Nincs jelszavuk, nem divatos sláger, nem macskanyávogás a csengőhangjuk, és nem uralja reklám. De van tere, helye ...
Olvass tovább →
mobilszerelem

Mobil szerelem (204.)

Csak egy emlék. Fiatal lány ül  mellettem a padon, hangosan beszél. Kicsit zavar, arrébb húzódom. A telefon hol a fülén, hol a kezében, nyomkodja, beszámol a fiúnak a fontosabb történésekről, buli, koncert a legmenőbb tornacipő, az új rongyos nadrág, majd szexi képet küld magáról. Napozóst.  A fiú is beszél, -figyelj ...
Olvass tovább →

Daruk (203.)

Valami irgalmatlan nagy épületegyüttes készülhet, ahhoz kell a rengeteg daru? Honnan nőttek ki ilyen kesze-kuszán? Útvesztő vagy piramis épül? Ki tudja, és miért izgat a terhek emelésére, szállítására szolgáló emelőgépek látványa. Nem látom a tartószerkezetet, az emelőművet. Itt valami turpisság van. A fotós játéka, aki vagy levágta a kép alját, ...
Olvass tovább →
Feliratkozásommal kérem / hozzájárulok, hogy a zakonyi.hu a részemre hírleveleket és más értesítéseket küldjön!