„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Fejetlenül (197.)
Ma bolondokháza volt nálunk, először fehérnemüket próbáltak velem, majd könnyű burgundi V-nyakú ujjatlan midi ruhák következtek több színben. Levegőt sem kaptam, de már hozták a légáteresztő anyagból varrt alkalmi ujjatlan V-nyakú laza szabású nyári ruhákat. Jól néztek ki a geometrikus minták, de időm sem volt gyönyörködni bennük, mert következtek a Boho-Chic ...
Olvass tovább →
Tihany Belső-tó (196.)
Az idő az öregeket igazolja. Nemcsak 2025-ben sújtott bennünket az aszályos nyár. Szívem szerint való ez a régi kép a gémeskúttal, a faluból letotyogó libasereggel, akik nem tudom, hogy találnak mindig haza, a pocsolyának tűnő Belső-tóval, a bencés apátsággal. Vulkáni kráterben született, a Balaton vízszintje fölött 26 méterrel helyezkedik el, ...
Olvass tovább →
Bejárat (195.)
Udvar rejti a lakást, véletlen bukkantam rá és rögtön eszembe jutott Capuleték gyümölcsöskertje. Júlia: „hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért”? A kérdés költői, így vagyok vele én is. Az ajtó igényes, a biztonsági zár remek, az ablakon a rozsdás rács, az ingatag létra elbizonytalanít. Manzárd szobát rejthet az ...
Olvass tovább →
Érdeklődés (194.)
1961-ben járunk. A kétpárevezős balatoni dióhéj csónakban három jó kiállású fiatalember. A tó rászolgál a Magyar Tenger névre, a szél békés dél-keleti. A háttérben a Badacsony, elmosódva a többi tanúhegy. A fiuk arcán meglepetés, izgalom, őszinte érdeklődés. Nem hableány, nem sellő, napozó nő fürdőruhában, testközelben, színes gumimatracon. Sok ez így ...
Olvass tovább →
Fagyi (193.)
Így vagyunk mostanság. Az éghajlatváltozás a világ minden térségét érinti. A sarki jégtakarók olvadása miatt emelkedik az óceánok és tengerek szintje. Egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek. Áltattuk magunkat, volt már ilyen korábban nálunk. Nem volt. Vigaszként itt van nekünk május 8-án a Magyar fagylalt napja. Azért május 8-án, mert ...
Olvass tovább →
Szíve szerint (192.)
Annyi szép gesztusa van a szerelemnek. Nem tudom, hogy imádott nőnek vagy megbecsült férfinek készült. Nem számít, hogy füstölt, roppanós, bécsi vagy frankfurti. Végül is mindegy. A szív, ami számít. Más kérdés, hogy korábban egy szál rózsa is megtette, később esetleg autó, gálánsabbaknál lakás. A virsli szív profán, a múlandóság ...
Olvass tovább →
Frici bácsi (191.)
Lakatos mester volt az utca legidősebb, szeretett iparosa. Levegőtlen pincében volt a műhelye, kalapácsok, vésők, mindenféle kéziszerszámok, üllők, satupadok kavalkádjában. Kis sufniban az irodája, kávéfőzője. Hegesztett, kalapált, fúrt, vésett. Kerítéseket, kapukat, grillsütőt, virágtartót készített, lemezeket, idomokat, csöveket, vázakat, tartószerkezeteket munkált meg. Imádott vitorlázni, a szeleket vásznába fogni. Nyolcvanöt évet élt. ...
Olvass tovább →
Parton (190.)
Csöndes, elmélkedő partszakasz, a túlpart már Szlovákia. Az ellenfény általában nem tesz jót a fényképnek. De most igen. Még párás a pohár, a kőbányai világos meg aranylik. Neve valóságos legenda, tiszta, enyhe komló- és maláta illat jellemzi. Íze lágy, könnyed, enyhén kesernyés, kellemesen szénsavas. Van ebben valami dacos. A túlparton ...
Olvass tovább →
A szív rejtekén (189.)
A szerelmesek találkozóhelye a veszprémi Séd park szíve, rálátással a Séd vizére. Nem tudom, hányan keresik fel, hány reményteli fotó készült itt. Ki hinné látván a pirosló szívet, hogy csalfa is, bohém is, csapodár is lehet. Az idősek, akiket megtartott a szív hűsége, tudják, hogy a szerelem mulandó, de felváltja ...
Olvass tovább →
Répa alakzat (188.)
Szó se róla tetszetős alakulat. Az ára kicsit húzós 980 Ft/kg. A népi orvoslás vizelethajtóként, „has-rángás” csillapítására, máj-, epe-, szem- és bőrbántalmak esetén, valamint általános erősítőként ajánlotta. Egy időben afrodiziákumként is elterjedt. A piacon járva csapda a javából, az ember rögtön az Újházi tyúkhúslevesre gondol. Nem a megszokottra, Szinbádéra, amibe ...
Olvass tovább →