„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Kézi-varázs (202.)
Az ajtó, ami automatikusan záródik, elfelejtett záródni. Szerencsére a tulajdonos a Kézi-Varázs Kft. előrelátó volt, video rendszerrel figyelteti a területet. Aki belépne hamburgerrel, fagylalttal, itallal a kezében, vagy rollerrel járná az üzletet, esetleg rágyújtana, pórul járna. Nem árt tudni, hogy rendkívüli esetben Nagy Lajos is hívható. Nem, nem bankban járunk, ...
Olvass tovább →
A fagylaltos (201.)
1935-ben járunk a Káli-medencében az egysávos 7313-as mellékúton Káptalantóti előtt, távolabb a Csobánc magasodik. Tavaszodik, magától értetődő, hogy Vizi György cukrászmester két fakerekű fagylaltos kocsijával elindul Tapolcáról a Káli-medencébe, hogy fagyit áruljon a kirándulóknak a Csobánc vagy a Tóti-hegy látványában gyönyörködőknek. Egy gombóc pár fillér, a mester az ...
Olvass tovább →
Kvartett (200.)
Amikor az első etűdöket írtam meglepett a sikerük, de hamar rá kellett jönnöm, igényes munkához, hétről hétre való megjelenéshez társak kellenek. Jöttek szerencsére mindenféle díjas művészek, jóbarátok. Árendás József, Bakos István András. Kellett hajtós, morgó szerkesztő is, dr. Táncsics Aladár. Éveink száma 323, jó kis nyolcvanas átlag, már majdnem mindenen ...
Olvass tovább →
Zöld (199.)
A természet tette a dolgát, az udvart már elfoglalta, de megnyílt a zöldruhás nőnek. Nézem a képet, és eszembe jut, hogy a zöld a szivárvány központja, amúgy a kék és sárga elegye. Van benne a nap színéből és a szabadság utáni vágyból. A természet és a remény színe. Gyönyörködöm a ...
Olvass tovább →
Veronai vörös lakatok (198.)
Naná, hogy Olaszországból indult a lakatos őrület, a szerelmesek közötti kapcsolat jelképeként. Shakespeare Rómeó – és Júliája 1591-95 körül íródott, Ovidius alapjaira épül és átirata egy 1476-ban írt Masuccio Salernitano darabnak, ami eredetileg Sienában játszódik. Shakespeare helyezte át a két szerelmes történetét Veronába, hozzátette a drámai fordulatokat, a klasszikus erkély-jelenetet ...
Olvass tovább →
Fejetlenül (197.)
Ma bolondokháza volt nálunk, először fehérnemüket próbáltak velem, majd könnyű burgundi V-nyakú ujjatlan midi ruhák következtek több színben. Levegőt sem kaptam, de már hozták a légáteresztő anyagból varrt alkalmi ujjatlan V-nyakú laza szabású nyári ruhákat. Jól néztek ki a geometrikus minták, de időm sem volt gyönyörködni bennük, mert következtek a Boho-Chic ...
Olvass tovább →
Tihany Belső-tó (196.)
Az idő az öregeket igazolja. Nemcsak 2025-ben sújtott bennünket az aszályos nyár. Szívem szerint való ez a régi kép a gémeskúttal, a faluból letotyogó libasereggel, akik nem tudom, hogy találnak mindig haza, a pocsolyának tűnő Belső-tóval, a bencés apátsággal. Vulkáni kráterben született, a Balaton vízszintje fölött 26 méterrel helyezkedik el, ...
Olvass tovább →
Bejárat (195.)
Udvar rejti a lakást, véletlen bukkantam rá és rögtön eszembe jutott Capuleték gyümölcsöskertje. Júlia: „hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért”? A kérdés költői, így vagyok vele én is. Az ajtó igényes, a biztonsági zár remek, az ablakon a rozsdás rács, az ingatag létra elbizonytalanít. Manzárd szobát rejthet az ...
Olvass tovább →
Érdeklődés (194.)
1961-ben járunk. A kétpárevezős balatoni dióhéj csónakban három jó kiállású fiatalember. A tó rászolgál a Magyar Tenger névre, a szél békés dél-keleti. A háttérben a Badacsony, elmosódva a többi tanúhegy. A fiuk arcán meglepetés, izgalom, őszinte érdeklődés. Nem hableány, nem sellő, napozó nő fürdőruhában, testközelben, színes gumimatracon. Sok ez így ...
Olvass tovább →
Fagyi (193.)
Így vagyunk mostanság. Az éghajlatváltozás a világ minden térségét érinti. A sarki jégtakarók olvadása miatt emelkedik az óceánok és tengerek szintje. Egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek. Áltattuk magunkat, volt már ilyen korábban nálunk. Nem volt. Vigaszként itt van nekünk május 8-án a Magyar fagylalt napja. Azért május 8-án, mert ...
Olvass tovább →