„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Szélforgó (210.)
Szerény a táj, természetesen hullámzó, magától értetődő. Szóba sem hoznám, hiszen ki tudja már, hány századon át gyönyörködtet. A napraforgó vagy szélforgó is szép a maga módján, nekem kicsit hangos, rikító, magamutogató. A szivárvány színeit másolja: vörös, narancs, sárga, zöld, indigó, kék és ibolya. Az Újszövetség értelmezése szerint a szivárvány ...
Olvass tovább →
Ó-Bor! (209.)
Hogy kerül az ember fejébe a bor? Egyszerűen a rajz tanúsága szerint. Valóban ennyi lenne? Nincs mögötte perpatvar, szerelmi búbánat, árulás, csőd, gyász vagy fényes diadal. Vajon mit forgat a fejében, aki borral töltekezik, vagy akinek bort töltenek a fejébe? A Biblia szerint a bor Isten áldása. Ki venné ...
Olvass tovább →
Tájseb (208.)
A Tapolcai-medence többi tanúhegyéhez hasonlóan a Badacsonyon is külszíni bazaltkitermelést végeztek az 1902 utáni évtizedekben, amely a természeti környezet maradandó károsodását okozta. „A „fekete kő” egykor utak, bástyák és épületek formájában is ékessége maradt a tájnak, azonban a kőfejtés pusztító méreteket öltött. A bányából kötélpályán szállították a kőanyagot a badacsonytomaji ...
Olvass tovább →
Firkák (207.)
Szeretném műalkotásnak látni őket. De az ajtón láthatók nem azok. Firkák. Minden graffiti művésznek van egy választott vagy kapott művészneve, tagelésnek mondják a kéretlen autogramot, amelyet a writer, vagyis a firkász hagy a falfelületen. A graffitizés bizonyos szinten művészet, az aláírása (tagelés) hitelesíti a művet. Kár ezért az ajtóért, nem ...
Olvass tovább →
Pocsolya (206.)
Tréfás kedvében van a természet, csak annyi jött az ég csatornáiból, ami tükörnek elég. Titkot rejt, pocsolyajátékot, formagazdagot. A tükörkép már csak ilyen, fordított benne a valóság. A képből nem derül ki, hogy kápolnát, székesegyházat, bazilikát vagy kolostortemplomot rejt, de szépsége, méltósága így is jelen van. A tér, ahová épült, ...
Olvass tovább →
Valódi telefon (205.)
Boldog békeidők, sóhajtok fel a kép láttán. Vezetékes telefonok, a hívást kapcsolni kell, az is előfordulhat, hogy a kapcsoló hölgy belehallgat a beszélgetésbe. Miért érzem mégis romantikusnak, bensőségesnek, a szó jó értelmében ósdinak? Nincs jelszavuk, nem divatos sláger, nem macskanyávogás a csengőhangjuk, és nem uralja reklám. De van tere, helye ...
Olvass tovább →
Mobil szerelem (204.)
Csak egy emlék. Fiatal lány ül mellettem a padon, hangosan beszél. Kicsit zavar, arrébb húzódom. A telefon hol a fülén, hol a kezében, nyomkodja, beszámol a fiúnak a fontosabb történésekről, buli, koncert a legmenőbb tornacipő, az új rongyos nadrág, majd szexi képet küld magáról. Napozóst. A fiú is beszél, -figyelj ...
Olvass tovább →
Daruk (203.)
Valami irgalmatlan nagy épületegyüttes készülhet, ahhoz kell a rengeteg daru? Honnan nőttek ki ilyen kesze-kuszán? Útvesztő vagy piramis épül? Ki tudja, és miért izgat a terhek emelésére, szállítására szolgáló emelőgépek látványa. Nem látom a tartószerkezetet, az emelőművet. Itt valami turpisság van. A fotós játéka, aki vagy levágta a kép alját, ...
Olvass tovább →
Kézi-varázs (202.)
Az ajtó, ami automatikusan záródik, elfelejtett záródni. Szerencsére a tulajdonos a Kézi-Varázs Kft. előrelátó volt, video rendszerrel figyelteti a területet. Aki belépne hamburgerrel, fagylalttal, itallal a kezében, vagy rollerrel járná az üzletet, esetleg rágyújtana, pórul járna. Nem árt tudni, hogy rendkívüli esetben Nagy Lajos is hívható. Nem, nem bankban járunk, ...
Olvass tovább →
A fagylaltos (201.)
1935-ben járunk a Káli-medencében az egysávos 7313-as mellékúton Káptalantóti előtt, távolabb a Csobánc magasodik. Tavaszodik, magától értetődő, hogy Vizi György cukrászmester két fakerekű fagylaltos kocsijával elindul Tapolcáról a Káli-medencébe, hogy fagyit áruljon a kirándulóknak a Csobánc vagy a Tóti-hegy látványában gyönyörködőknek. Egy gombóc pár fillér, a mester az ...
Olvass tovább →








