„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Ködben (144.)
A Szentírás szerint Istennek a bűnnel szembeni haragja töltetett ki Jézusra, aki nem a bűnös emberiség igazságtalan haragja miatt jutott oda, hanem az igaz Isten jogos felháborodását szenvedte el az egész világ bűnei miatt. Jézus tehát sokkal mélyebb, sötétebb és sokkal fájdalmasabb szenvedést élt át, mint amilyet földi ember valaha ...
Olvass tovább →
Karácsonyfadísz (143.)
Gyerekkoromban (ötvenes évek) alma, aranyozott dió, mogyoró, nagymamám felköthető száraz süteményei, otthon készült szaloncukor sztaniolba csavarva, festett betlehemes képecskék, pattogatott kukoricából készült fonat került a karácsonyfára. Később már színes gömbök, gyertyák, csillagszórók, majd fa alapanyagú díszek, Jézus, pásztor, király, amiket lombfűrésszel vágtak ki és csillámporral vagy festéssel díszítettek, és az ...
Olvass tovább →
Jéggrafika (142.)
Jön a szél hívatlanul, és közben grafikusnak képzeli magát. A fehér papír a Balaton, ami épp befagyott előző este. Nem készült rá a tó, ugyan ideje van a lehűlésnek, a hideg szeleknek, de manapság minden másképp van, mint korábban. Csúszkált a dél-nyugati szél a beállt tavon, oly annyira, hogy többször ...
Olvass tovább →
Vidám székek (141.)
Jól áll a gyékényfonatoknak a színes fakeret, bár megették már kenyerük javát, tengert, napfényt, frissességet, vidámságot árasztanak. A székeket készítő asztalos tisztes munkát végzett, ha látja az átmázolt kereteket, bizonyára szörnyülködik. Nincs miért, helyükön vannak a székek egy kisváros keskeny utcájából nyíló téren szolgálnak, most meg ezen a barátságtalan folyosónak, ...
Olvass tovább →
Ismét Gosau (140.)
Feltehetően a hely szűkössége miatt lett ilyen látványos és játékos Gosau község hegyre tartó része. Aki már járt erre, az tudja, hogy Gosau a Dachstein-csoport 2948 m-es Tornstein nevű csúcsa alatt húzódik meg,és a 2495 m-es Gosauklamm különleges meredek sziklarengetege és a Dachstein-gleccservilága a szomszédja. Hangulatosak, szépek ezek az egymásra, ...
Olvass tovább →
Disznóvágás (139.)
Két kurta farkú malac sorsa bevégeztetett. Már a pörzsölés utolsó fázisában vagyunk. A malacok oldala téglával feltámasztva. Ahogy nézem, valami hátsó udvar lehet a helyszín, kukoricagóréval, a pörzsölt malacok szempontjából indifferens.
Olvass tovább →
Karácsonyi kirakat (138.)
Nem tudom, hogy kifőzde, vagy ételbár, de hangulatos, ráadásul gyerekcsalogató. Nem tudom, hogy mit kínál, mert az étlapra kevesebb hangsúly esett. Nem baj, mert vannak ennél fontosabb dolgok, mint a kirakat nagy igazságai.”Cipőt a cipőboltból, Ételt az ételboltból.”
Olvass tovább →
Homo sapiens (137.)
A képet látva nem kérdés, hogy több fejlődési állomáson is átment az a lény, amelyik végül homo sapiens sapiensnek, vagyis értelmes embernek nevezhető. Ez az ősember típus, a mi közvetlen elődünknek tekinthető. Akik elsősorban vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. Mai ismereteink szerint az őskor és az ember kialakulása 50-60 millió ...
Olvass tovább →
Holtomiglan-holtodiglan (136.)
Rendet kéne rakni,- mondják. Van benne igazság, de akkor elveszik a rátalálás öröme. Fénykép a múltból, mobillal készült, technikailag nem hibátlan. Nem is fénykép, lenyomat a közös életről. A mindent vállaló nőről, az elismert művészemberről. Aki tette a dolgát.
Olvass tovább →
Récerajt (135.)
Nem volt könnyű tájékozódni, de a rajtra csak odaért a récék nagyja. Volt, aki adott magára, másnak megtette a mindennapi. Három gácsér és két tojó, a harmadik otthon maradt, mert a tarlón tegnap üvegszilánkra lépett. A madárláb csodája, – gondoltam, míg prémes kesztyűbe bújva próbáltam vacogva élességet állítani.
Olvass tovább →