A szerelem már csak ilyen. Nem számít az idő, a helyszín, csak a pillanat. Ami bárhol utolérhet. Csillagfényes nyári estén, a tömött buszon, az edzőpálya rekortánján, a zöldséges standja előtt, tábortűznél, a cipőboltban, az egyetem folyosóján, házibulin, lakógyűlésen, önkéntes véradáskor, a fagyaltosnál, a majorban, edzőtáborban és még hosszan sorolhatnám. De nem kell, hiszen a szerelem spontaneitását mi illusztrálná jobban, mint a sokat megélt grafikus, aki mosott ruhát csíptet a szárítókötélre, amin egymásra ragyog egy fiú és egy lány. A rajz láttám még a sláger szövege is megnemesedik: „ Hogy is mondjam el, ami elmondhatatlan, hogy is mondjam el”…
Grafika: Árendás József
