N e m kellettem… / Pedig / n a g y o n szerettem volna kelleni…
Kínáltam a hitem szerinti jót, / a jövőbe mutatót…
Nehéz í g y lenni, / semmit se’ tenni, / csak hiába létezni…
Nézni az idegenné váló világot, / mely lassan magamra hagyott…
Érdekel persze, de / m i n e k . . . ?
Nem látom értelmét / s e m m i n e k . .
Aludni menni / legjobban szeretek, / ébredni újból, / kiráz a hideg…
Ha / végleg elaludnék, / végre megnyugodnék…
És…, / ha nincsen Pokol, / lemondok a Menyországról..
Pedig O T T szeretnék lenni / M I N D E N T megtudni,
A M I t itt n e m tudtam… / Megkérdezni ISTENt, / tényleg í g y akarta…?
Elmondanám NEKI OTTan, / mit csináltam volna / TŐLE / sokkkal jobbban…!
Volna még mondandóm, / de elfogyott pálinkám, / így hát abba hagyom…
[Ha majd újból iszom, / folytatom…]
Grafika: Bakos István András Vers: Zsitva Tibor