Nem tudni, hogy villám sújtotta, vagy öregséggel járó kórság. A kert gazdája se tudta, hogyan tovább. Asztallap tartónak magas, kivágni tűzifának méltatlan, hisz dolgos élete volt. Aztán a ház özvegyasszonya úgy döntött legyen a csonkon muskátli fészek. A muskátlik is érezték, hogy a hely, itt a kert széliben, a vadszőlővel befuttatott kerítés közelében megtisztelő. Emlékhely, aki ültette már más mezőkön, kertekben jár. A kerítés közeli ágyást is elfoglalta a természet, versengjetek a vadszőlővel, – üzente, akinek szépsége ősszel páratlan. A muskátlik többnyire cserepekben, virágládákban élnek, most rájuk szakadt a szabadság. Hát legyen! – döntöttek, és magasodva, szélesedve, pirosan, korálosan, szertelen ágazva takarták a csonkot. Aki hajdan égre törve a kert tisztes gyümölcsfája volt.
Fotó: Árendás József