Bor utca 3. (72.)
Nem tudom, megállt az idő? Valószínűleg igen, de lehet, hogy csak én szeretném megállítani? A házszámtábla legyőzte az idő múlását, üzenet a mába mívességről, jó ízlésről. Ha nem tudnám, hogy fénykép, festményként tekintenék rá. A Nagy Kékségben lenne a címe, amiben rejtőzik a tulajdonos, akiről nem tudni kiféle-miféle.
Sirály (71.)
Tengerparti vendéglőkben gyakori vendégek. Nincs ebben semmi különös, mármint a sirály részéről, mert tudja, hogy a vendéglők környékén mindig van hulladék. Mint ahogy a tengeri hajók után is. Láttam az Indiai-óceánon közel az Egyenlítőhöz, ahogy focipálya nagyságú hajó zúdítja be a szemetét, és jelennek meg a semmiből a sirályok és más madarak.
Hajnali Tisza (70.)
Templomba való a kép. A feltámadás kivételes pillanata. Áttűz a nap a hajnalon, kelti ébreszti a párát, áldott fénnyel ragyogja be a csupasz ágakat. Komorlik a kikötő az ellenfényben, van benne valami végzetes. Távolabbról nézem, láttam már száz hasonlót, de ez más. Az elkapott pillanat teszi, az áhítat, ahogy a fotós rácsodálkozik az ezerszer látott […]
Love Story (69.)
A szerelem már csak ilyen. Nem számít az idő, a helyszín, csak a pillanat. Ami bárhol utolérhet. Csillagfényes nyári estén, a tömött buszon, az edzőpálya rekortánján, a zöldséges standja előtt, tábortűznél, a cipőboltban, az egyetem folyosóján, házibulin, lakógyűlésen, önkéntes véradáskor, a fagyaltosnál, a majorban, edzőtáborban és még hosszan sorolhatnám.
Marionett (68.)
Még a kötelekkel biztonságosan mozgatott marionett figurával is előfordul, hogy a Jóisten elengedi a kezét. Íme. Vajon mi történhetett? Azt tudjuk, hogy a vallásos bábjáték legfontosabb eleme a mariole, egy Szűz Máriát ábrázoló szobrocska volt, amelyet liturgikus előadások során használtak, mikor bibliai történeteket adtak elő. Voltak másfajták, amelyeket például már az ókori arabok is […]
Emberfogó (67.)
Takarosan megterített asztal, minőségi bor és a fő fogás várja a hazatérőt. Aki feltehetően férfi, legalábbis a bor erre utal. A tányérban kellő köret mellett, ágaskodik a libacomb hívogatón. A ház ura, nem bűntelen. Messziről kiszállásról érkezik, kissé elnyűve pont délidőben. Van titkolni valója egyből az asztalhoz ül, mint a munka hőse, miközben alkalmi légyottról […]
A vakudvar (66.)
Toscana fényei aranyozták be a vakudvart, amitől a WC és fürdőszoba ablakok megfényesedtek, és az udvar pompázatos zöld szigetté vált. A kerti locsolótól töredezett csempesor vajon hová visz? Nem számit. A repkény maradéka erőre kap, harsog az udvar zöldje, az udvar betonja rég megadta magát, teret nyer a zöld moha, a csata az idővel ezernyi […]
Tiszai naplemente (65.)
Balatoni emberként megéltem számtalan naplementét. Most a Tisza part következik Valkay Ágnes jóvoltából. Jóban van a folyóval, az ártéri erdővel, a járatlan parttal, ahol könnyen eltéved az idegen. A folyó indulatos, szemérmes, visszahúzódó, mindent elárasztó, szépségében is félelmetes, de vannak kegyelmi pillanatok is. Mint ez a tűzcsóvának öltözött naplemente.
Székek ( 64.)
Bizony így van ez szívem – búgja a székúr. Elmúltak a daliás évek. Hol vannak már a régi kiskocsmák, kisvendéglők az árnyas kerthelyiségek. Én törzsasztalnál szolgáltam, felváltva a sakkozóknál és ultizóknál. Mindig vágytam a kerthelyiségbe, ahol cigányzene szólt, meg a kuglizóba, de nem adatott meg. Ott az összecsukható hitvány kerti székek uralták a terepet.
Tiszavirág (63.)
Tiszavirág. Ritka szép szó. Megérdemli, hiszen vízfeletti szenvedélyes életük, tömeges rajzásuk, kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk a szemünk láttára végbemenő dráma, nem mellesleg egyedülálló természeti jelenség. Tiszavirágzás, mondják egyszerűbben is a Tisza.-partiak: Repül a bogár! Repül, de hogy és mennyi ideje van?
