Homo sapiens (137.)
A képet látva nem kérdés, hogy több fejlődési állomáson is átment az a lény, amelyik végül homo sapiens sapiensnek, vagyis értelmes embernek nevezhető. Ez az ősember típus, a mi közvetlen elődünknek tekinthető. Akik elsősorban vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. Mai ismereteink szerint az őskor és az ember kialakulása 50-60 millió évvel kezdődött.
Holtomiglan-holtodiglan (136.)
Rendet kéne rakni,- mondják. Van benne igazság, de akkor elveszik a rátalálás öröme. Fénykép a múltból, mobillal készült, technikailag nem hibátlan. Nem is fénykép, lenyomat a közös életről. A mindent vállaló nőről, az elismert művészemberről. Aki tette a dolgát.
Récerajt (135.)
Nem volt könnyű tájékozódni, de a rajtra csak odaért a récék nagyja. Volt, aki adott magára, másnak megtette a mindennapi. Három gácsér és két tojó, a harmadik otthon maradt, mert a tarlón tegnap üvegszilánkra lépett. A madárláb csodája, – gondoltam, míg prémes kesztyűbe bújva próbáltam vacogva élességet állítani.
Legények (134.)
Írhattam volna legénykéket, de azok a fránya kalapok legénnyé emelték a tizenéves srácokat. 1960-ban járunk, ők már a Ratkó korszak gyermekei. Ratkó Anna egyszerű szövőnő volt, aki illegális kommunista múlt után 1948-ban került a miniszteri bársonyszékbe, először, mint népjóléti, majd az átszervezés után, 1950-től, mint egészségügyi miniszter.
Eötvös Károly (133.)
Veszprémben a Megyei Könyvtár Eötvös Károly nevét viseli. Az eredeti épület a Püspöki Jószágkormányzóság számára készült el 1902-ben Schmahl Henrik tervei alapján, eklektikus stílusban, neogótikus jegyekkel. A Színházkertben közel a könyvtárhoz áll Eötvös szobra.
Jeges leves (132.)
Üdítő, hűsítő jeges levesről álmodtam augusztus forró délutánján a fűzfa alatt is rekkenő hőségben. Sigmund Freudtól tudjuk, hogy az álom nem más, mint képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amely az agyon fut át alvás közben. Az álmok tartalmának megismerésével és jelentésük megértésével akkor nem volt időm foglalkozni, a túlélés volt a legfontosabb az elviselhetetlen […]
Eső (131.)
Nem csak az esőtől véd az ernyő, de a múló időtől is. Hányfajta élet rejtőzik az ernyők alatt? A műanyag női táska, a férfi aktatáska mit rejt? A bottal járó, évtizedek terhét vivő, a feketekabátos úr (milyen jó szemmel vette észre a fotós!), mintha kísérné a sort.
Asztalok és ülőkék (130.)
Sörbár, borbár, kocsma, ivó, köpködő, piálda, kricsmi, krimó, poharazó, késdobáló, csapház, söntés, borozó, talponálló. Szinte mindegyik illik rá, istenem milyen gazdag a magyar nyelv! A kocsma, ha tényleg kocsma, sokszínű, hiszen ha asztalokból nem is, de ülőkékből remek a felhozatal.
Világosság (129.)
A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. A definíció pontos. De mit számít mindez, ha feljön a hold és felébreszti a szobrot, amit „A magyarságért és a hazáért áldozatot hozók emlékére állíttatták Balatonvilágos adakozólelkű polgárai.” Tartja a mécsest mióta ott áll, a hold van, amikor látja, van, amikor nem.
Kerti bútor 128.)
Négy szék egy asztal. Míves darabok, a szabadtéri elegancia új szintje lehetett fénykorában ez a varázslatos, vintage hangulatú kerti bútor. Az elhanyagolt tihanyi kert végében káprázatos kilátással a Keleti-medencére rozsdásodik a hajdan fehér, kényelmes, praktikus bútor szett, melynek stílusa, időtálló designja még így is lenyűgöző.
Zsalugáterek (127.)
A rabjuk vagyok. Lenyűgöznek a tradicionális árnyékolók, melyek többsége még borovi fenyőből készült. Szépek az újak is, többségük műanyag, és megszólalásig hasonlítanak a letűnt időkből való patinásokra. A különbség első látásra elhanyagolható, csak a lélek hiányzik.
Tettestárs (126.)
Kevesen, de vagyunk hálistennek néhányan, akinek az író- és munkaasztala hasonló. Amit látunk, az nem kupleráj, hanem rend a maga módján. Mindennek helye van, nagyképűen azt is írhatnám, hogy művészi a rendetlenség. Ami igaz, mármint a művészi. Bakos István András grafikus barátunknál voltunk vendégségben.
Fázós szobrok (125.)
Milyen hideg tud lenni a kék! Nézem a ponyvába burkolt fázós síremlékeket, vajon akiknek emelték, mit szólnak hozzá? A család megtette a magáét, volt pénz a méltó emlékezésre.
Vodka (124.)
Csend-élet. A fa törzsének rajzolata képpé nemesült. Büszke törzs. megszokta már a méltánytalanságot. Feküdtek tövében már mindenféle népek, üvegek, lim-lomok. A vodkás üveg így, csak üres palack.
Fűhaj! (123.)
Irigylésre méltó ennyi haj, sóhajthatnak fel a kopaszok. Lehet, hogy nem igazi, vagy ha az, akkor beültetett,- kontrázhatnak rá azok, akik a túl sok tesztoszteronnal magyarázzák idő előtti kopaszságukat.
Tökös (122.)
Küzdöm a bőség zavarával. A kocsim magától fékezett, érezve a meghökkenést a töktenger láttán. Járatlan vagyok a tökök bőségében, csak annyit tudok, hogy ebből a klasszikus őszi zöldségféléből számos finom ételt készíthetünk. A hölgy, aki a tökök tetején magasodik bizonyára sok tökfőzeléket, tökös rétest és más tökben gazdag ételt készíthetett.
Léggömb ( 121.)
Rusztikusan rozsdás embermagasságú vasoszlopok állnak az 56-osok terén. Emlékmű, amit 2006. október 23-án avattak fel. Az emlékező beléphet közéjük, részesévé lesz a nemesacél éktömbnek. Komor emlékmű a Városliget szélén a hajdani Felvonulás téren.
Magasparti bicikliút (120.)
A hírek szerint helybéli mecénásnak köszönhetjük az aligai Magaspart kerékpárútja mellett felállított alkotást. Aminek örülünk. Nem tudom, hogy szobor-e a szó valódi értelmében, inkább játéknak gondolom, amiből jelkép lett.
Kurbli (119.)
Két úr áll a zsilip tetején. Nem tudom kinek mi a rangja. feltételezem, hogy a fehér inges, csokornyakkendős, öltönyös úr lehet a fontosabb, talán a zsiliptekerésért felelős. A hídpilléren álló hosszú kabátos, csizmás urat inkább zsilipkezelőnek nézem. Aki nélkülözhetetlen, és ezt tudja is. Jó kedélyű, pödrött bajszú, jó fizikumú ember. Ő a kurblizó!
Szomorú levél (118.)
Annyiféle van, szerelmes, felmondó, zsaroló, szakító, idéző és még hosszan sorolhatnám. Mindez őt hidegen hagyta. Pár napja még fészket rejtett. Tervei voltak. Fecskéket bújtatott. Az ősz váratlanul érkezett nagy hűhóval, fergeteggel, villámlással. Így van ez többnyire, mióta világ a világ, és levelek vannak a fákon.
