Relikviák (89.)
Az elmúlt években legalább százszor elmentem előttük. A sarki ház falán díszelegnek a háziak jóvoltából. Legutóbb fénykép készült róluk. Nahát,-döbbentem meg, – feléledt a múlt! Csupa hajdanvolt, nagy – és dédszüleink nélkülözhetetlen praktikus eszközei. A kép önmagáért beszél, pontosabban mesél azokról az évekről, amikor nagyapáinkkal a fészerben hajót építettünk, fát fűrészeltünk, hurkát és kolbászt töltöttünk.
Gosau (88.)
Lehet, hogy van valamilyen természetfeletti erő, ami ha játékos kedvében van, színházzá rendezi a tájat. Gyanítom, hogy igen, jó példa erre Gosau, a világörökséghez tartozó Hallstatt–dachsteini kultúrtáj része. Már a hegyi tavaktól (Vorderer Gosausee, Hinterer Gosausee és Gosaulacke) is elalél az ember, de a hegyek mindent visznek. Ráadásul itt van ez a sziklára épült hütte, […]
Szoborterv (87.)
A szobrász imádta a nőt. Velencében a Szent Márk téren találkoztak véletlenül. Meghívta kávézni a Caffé Florianba ahol délutánonként Ernest Hemingway itta az eszpresszóját a teraszon, de megfordult ott korábban Lord Byron, Claude Monet, és törzsvendége volt a kávézónak, annak idején Charlie Chaplin is. Velencéből egyenesen a lakásába mentek.
Szárnyalás (86.)
Többféleképpen szállnak a madarak. Zsákmányra lecsapva vérgőzösen. Párt keresve hívogatón. Csak úgy a maguk örömére. Társaság utáni vágyból zajongva. Csapatban ősi rend szerint. Alakzatban óvón, és még hosszan sorolhatnám. Amit látok, az a szabadság diadala.
Tánc (85.)
Nehéz megszólalni. Ez az a kép, amit nézni kell. Nem tudom, milyen alkalomból táncol a két hölgy, de nem is érdekes. Fiatalok, elegánsak, gyönyörűek, önfeledtek, akik a zenei élményt hozzák mozgásba táncuk önfeledt érzelmeivel. Most nyer értelmet Nietzsche gondolata- „ És legyen elveszett minden olyan napunk, amelyen legalább egyszer nem táncoltunk.” A tánc boldogság és […]
Új nyomvonal (84.)
Nézem a képet, és alig hiszek a szememnek. 1914-ben járunk, kubikosok mellényben, hosszú ujjú ingben, csizmában, kalappal a fejükön talicskázzák a követ az ingatag pallón. Új vasúti nyomvonal készül Balatonfűzfő és Balatonkenese között, az 1914. május 11-én történt földcsuszamlást és vasúti balesetet követően. Nézem a telefonom galériájába elrejtett képet, lenyomat a 20. század elejéről.
Cégérek (83.)
Üvölt a televízióban az ostoba reklám, Alza.hu! Kapok a távkapcsoló után, hogy lehalkítsam. Foci meccset néznék, ezért nem kapcsolok el, de a süketre vett reklám így is agresszív. Megváltás, hogy közben fényképek érkeznek a gépemre, megnyitom őket, élvezem, hogy milyen jó szemmel vette észre fotós kollegám ausztriai kisvárosi sétája közben a cégéreket.
Dűne (82.)
Sokféle kerítést láttam már, de a képen látható mindegyiket übereli. Valahol olvastam, hogy homokdűnékből védelmi vonalat alakítanak ki a tengerpartok mentén. A képen látható dűnék sora korábbi viharok keltette hullámok eredménye lehet, de minek a kerítés, hacsak nincsen áram benne, hogy távol tartsa a lovakat vagy más háziállatokat az elbóklászástól.
Tengerkapu (81.)
Láttam már néhány hasonlót. Legutóbb Máltán leomlása előtt. Ez már csak így megy, mondjuk kicsit szomorkásan. Isten tervez, ha nem az ember, akkor az idő végez. Már az sem röpke pillanat, míg a szél, az eső, a savak és kitudja, mi minden vési, vájja a sziklafalat, hogy ablakot nyisson rajta. Aztán úgy megtetszik nekik a […]
Táskatárs (80.)
Már húsz évvel ezelőtt is irigyelték, mások szóvá tették. Szó se róla megette már a kenyere javát,- ha lehet ilyet írni,- egy táskáról. Ami korábban az édesapámé volt, harminchárom éve az enyém. Manapság az ötvenedik évében járhat, megráncosodva, patinásodva, kicsit elhagyva magát. Tíz éve megerősítettem a varratait, záró csatjait, de az idő nem neki dolgozik. […]
