Love Story (69.)
A szerelem már csak ilyen. Nem számít az idő, a helyszín, csak a pillanat. Ami bárhol utolérhet. Csillagfényes nyári estén, a tömött buszon, az edzőpálya rekortánján, a zöldséges standja előtt, tábortűznél, a cipőboltban, az egyetem folyosóján, házibulin, lakógyűlésen, önkéntes véradáskor, a fagyaltosnál, a majorban, edzőtáborban és még hosszan sorolhatnám.
Marionett (68.)
Még a kötelekkel biztonságosan mozgatott marionett figurával is előfordul, hogy a Jóisten elengedi a kezét. Íme. Vajon mi történhetett? Azt tudjuk, hogy a vallásos bábjáték legfontosabb eleme a mariole, egy Szűz Máriát ábrázoló szobrocska volt, amelyet liturgikus előadások során használtak, mikor bibliai történeteket adtak elő. Voltak másfajták, amelyeket például már az ókori arabok is […]
Emberfogó (67.)
Takarosan megterített asztal, minőségi bor és a fő fogás várja a hazatérőt. Aki feltehetően férfi, legalábbis a bor erre utal. A tányérban kellő köret mellett, ágaskodik a libacomb hívogatón. A ház ura, nem bűntelen. Messziről kiszállásról érkezik, kissé elnyűve pont délidőben. Van titkolni valója egyből az asztalhoz ül, mint a munka hőse, miközben alkalmi légyottról […]
A vakudvar (66.)
Toscana fényei aranyozták be a vakudvart, amitől a WC és fürdőszoba ablakok megfényesedtek, és az udvar pompázatos zöld szigetté vált. A kerti locsolótól töredezett csempesor vajon hová visz? Nem számit. A repkény maradéka erőre kap, harsog az udvar zöldje, az udvar betonja rég megadta magát, teret nyer a zöld moha, a csata az idővel ezernyi […]
Tiszai naplemente (65.)
Balatoni emberként megéltem számtalan naplementét. Most a Tisza part következik Valkay Ágnes jóvoltából. Jóban van a folyóval, az ártéri erdővel, a járatlan parttal, ahol könnyen eltéved az idegen. A folyó indulatos, szemérmes, visszahúzódó, mindent elárasztó, szépségében is félelmetes, de vannak kegyelmi pillanatok is. Mint ez a tűzcsóvának öltözött naplemente.
Székek ( 64.)
Bizony így van ez szívem – búgja a székúr. Elmúltak a daliás évek. Hol vannak már a régi kiskocsmák, kisvendéglők az árnyas kerthelyiségek. Én törzsasztalnál szolgáltam, felváltva a sakkozóknál és ultizóknál. Mindig vágytam a kerthelyiségbe, ahol cigányzene szólt, meg a kuglizóba, de nem adatott meg. Ott az összecsukható hitvány kerti székek uralták a terepet.
Tiszavirág (63.)
Tiszavirág. Ritka szép szó. Megérdemli, hiszen vízfeletti szenvedélyes életük, tömeges rajzásuk, kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk a szemünk láttára végbemenő dráma, nem mellesleg egyedülálló természeti jelenség. Tiszavirágzás, mondják egyszerűbben is a Tisza.-partiak: Repül a bogár! Repül, de hogy és mennyi ideje van?
A zöld ablak (62.)
Zárva a majdnem földig érő ablak. Falusi kisbolt ablak volt korábban, amit kitártak, aztán kiadták a kért portékát. Ésszel nehezen felfogható a mai házhoz szállítós, vevőcsalogató áruházak korában, hogy így is lehetett kereskedni. Pedig lehetett, mert szűkös volt a jövedelem, falubéli megbízható a boltos, a portéka többnyire alapvető élelmiszer.
Légyott (61.)
A kép 1943-ban bárhol készülhetett. Jól látszik, hogy a hölgy romantikus együttlétre vár. Azt nem tudni, hogy régi bizalmas kapcsolatról van szó, ahol egymást szerető férfi és nő találkozik titokban, vagy alkalmi találkozás színhelye. Az utóbbi mellett voksolok. Díszes kacér fehérnemű, lazaesésű puffos pongyola, egy mozdulattal oldható övvel, a póz, amivel az ajtó kilincsét fogja […]
Nero (60.)
A látvány messzire, Rómába visz Nero uralkodásának idejére. A császár uralkodása finoman szólva nem szűkölködik vérgőzös epizódokban. Most is nehéz napon van túl, éjjel Caligulával álmodott, aki lovát akarta megtenni szenátornak, meg Senecával, aki elhagyva őt, önkéntes száműzetésbe vonult.
Örexünk (59.)
Nem kivétel ez alól a grafikus sem. Ismerve művészetét, sajátos vizuális látásmódját, frivol humorát, erotikus krokijait, életszeretetét, megértem, hogy megdöbbent, amikor tükörbe nézett. Vagyunk evvel így egypáran. Sajnos az előzményekre már nem emlékszünk, marad a mostani (majdnem azt írtam végső stáció), ami reményeink szerint kitart még egy darabig.
Közhírré tétetik (58.)
A kép 1910-ből való. Nem volt még Facebook, Tik Tok, Instagram, e-mail, de a fontos hírek eljutottak az olvasóhoz. Nyilván volt mögötte irányított szándék, de közben ajándék is. Ülni a kávéház teraszán, odainteni a rikkancsot, hogy első kézből frissiben jusson hír a hagymás kolbászos rántotta, a tormás főtt csülök, vagy a forró habos kávé mellé.
Hódító (57.)
Nem lesz könnyű építész barátom. Annak ellenére, hogy birtokában vagy a legújabb a legjobb 3D-s CAD szoftvernek. Az Allplan 2021 a legjobb építészeti eszközöket nyújtja számodra, hogy könnyen és hatékonyan végezhesd munkád, miközben támogatja az innovációt és a kreativitást. Elegáns vagy az új öltönyben, mondhatnám lehengerlő.
Párok (56.)
A fénykép is képes úgy nemesedni, mint az aszú. Ha akkor láttam volna, amikor még egyidősek lettünk volna, azt mondanám semmi különös. Két rokonszenves emberpár a fényképen. Na de kilencven évvel később már történelem.
A gyümölcsfa (55.)
Nem tudni, hogy villám sújtotta, vagy öregséggel járó kórság. A kert gazdája se tudta, hogyan tovább. Asztallap tartónak magas, kivágni tűzifának méltatlan, hisz dolgos élete volt. Aztán a ház özvegyasszonya úgy döntött legyen a csonkon muskátli fészek. A muskátlik is érezték, hogy a hely, itt a kert széliben, a vadszőlővel befuttatott kerítés közelében megtisztelő. Emlékhely, […]
Pecás (54.)
Minden kellék adott. A tömör botok, nagyhalas orsó, bottartók, kapásjelző, a sárga diszperzites vödör (etetőanyag, csalik) az avítt horgászszék, formaruha, (munkaruha) legényesen hordott sapka. Előbb-utóbb történik valami. Mert történnie kell. Így gondolja a pecás is, hiszen ötven éve ül már ezen a helyen, a kanyarban a kiugrón. A víz valószínűtlenül kék, meg az árnyékok is.
A híd (53.)
Az ősszel nem lehet versengeni. A képen míves hidat is látunk teljes szépségében meg árnyát a vízben. Ami maga az elmúlás. A délutáni napfény is csoda, ontja és porciózza a fényt, már a végső útra készülő levelek mellett felmutatja a még zöldeket. Ilyen zöld nincs, ez káprázat. Pedig van, a délutáni nap tudja a dolgát, […]
Hátakt (52.)
Annyiféle elképzelésem-vízióm van a női szépségről. Tudom, mindenkinek más, a kép is ezt sugallja. A művésznek játék, formabontás, a kíváncsi szemnek akt, nem a megszokott módon. A kép műteremben készült, finom utalás rá a földre hullt lepel, a félig látszó asztal, rajta az a kék szivacs, vagy rongy és egy üveg. A póz megszokott, de […]
Műteremben (51.)
Nem könnyű megfejteni. Lehet, hogy nem is kell. Álomszerű. A széken ülő modell lehet fizetett alkalmazott, távolról érkezett rokon, szolgálatkész kedves feleség, aki számára a vircsaft természetes. Mint a szék, ami mellett kihajt egy növény és felkúszik a háttámláig, az eldőlt mikrofonállvány, a szanaszét heverő skiccek, a dobókocka, a spirálfüzetek. Mintha a szék háttámlája is […]
Hogy nézzünk ki elegánsan 50 év fölött? (50.)
A kérdés elsősorban a hölgyekre vonatkozik, nem azért mintha az ötven év feletti férfiaktól nem lenne elvárható a jólápoltság, a megélt évekhez, testhez igazodó, minőségi nadrág, ing, zakó, cipő, nyakkendő és még hosszan sorolhatnám. De most nem róluk, hanem a hölgyekről van szó, akik kimondva kimondatlanul harcolnak az idővel.
