Szőlőszemek (117.)
Sokáig ragaszkodott hozzá a tőke. Áltatta, hizlalta, érlelte, takargatta, óvta. Azt hitte örökre vele marad. Jobb lett volna neki, de a szőlőfürt nem bírt magával. Már bornak képzelte magát lány korában is, később olaszrizlingnek, a Badacsony kincsének, az istenek italának, míg aszúsodott. A seregélyek jelezték először neki, csak szőlő vagy babám, csipkedni való!
A portál (116.)
Akár magánügy is lehetne, de van rajta nyitvatartási tábla. Hétköznap 11-19-ig, szombat 12-14-ig. És még egy fontos információ: Nincs pénzváltás!!! Vajon mit árusit? Többféle elképzelésem van, de az alsó szinten, tapintatoson meghúzódó kerek zöld felirat: Szülésre kijelölt hely,- elbizonytalanít.
Birsalmák (115.)
Nézem a képet, és a nagymamámat látom, aki birsalmasajtot készít. Hideg volt már, lucskos november, nagyapám két kosárral szedte a maradékot. Nagymamám sűrű masszát főzött belőlük, beleöntötte az őzgerinces formába, és feltette az éléskamra ablaka melletti polcra, hogy mihamarabb kihűljön.
Műanyag virágok (114.)
Kivirágzott a műanyag, virágokat hozott soha el nem hervadókat. A darázs tette volna dolgát, de az ülepén csúszott le a bibéről. Hideg, rideg a kompozíció, a műanyag diadala. Élethű gumi tulipánt vettem, hallom a buszon,- az asszony nagyon szereti,- locsolni sem kell.
Tűnő idő (113.)
Csak az ősz képes így búcsúztatni. Megválaszolatlan levelek sodródnak legszebb ruhájukban. Mit tud az ősz az elmúlásról, a kegyes vagy kegyetlen halálról, a méltóságról, a viharral befejezett földi pályafutásról? Azt hiszem mindent, hiszen évmilliárdok óta mögötte a tobzódó féktelen nyár, és előtte a fénytelen, rideg tél.
Józsi tanya (112.)
Józsi hol vagy merre csavarogsz? nem tudom, csak rémlik, hogy van valami ehhez hasonló sláger, ami szép pályát futott be. Ez jutott eszembe a kép láttán. Józsi feltehetően már az égi kocsmában méri a féldeciket, szórja kifelé mellé a pikolókat, a kis és nagy fröccsöket, a házmesterről nem is szólva. Volt itt minden mi szem […]
Besúgók emlékműve ( 111.)
Nem tudom, hogy házmester, tömbházbizalmi, gyóntató pap, szakszervezeti bizalmi, focimenedzser, bukméker, háziorvos, újságíró, törzsgárdatag, biztosítási ügynök, filmrendező és még hosszan sorolhatnám, akikre a grafika emlékeztet. Van valami félelmetes a hatalmas fülben, nemcsak lehallgat, beszippant.
Újságnéző (110.)
Az élet a legnagyobb kerítő. Bocs. Az újságolvasó nő ül a fodrásznál, és vár sorára. Elmélyült, elgondolkodó, kezében a bulvár. A feszültség tapintható, Dzsoni elhagyta Szuzit, de nem elég hogy elhagyta, már másik nőnél piheni ki a szakítás fáradalmait. Megértem,- gondolja a széplábú nő, jóképű férfi ez a Dzsoni a maga módján. Nekem ugyan nem […]
No comment (109.)
„SEÑOR, RECÍBELA CON LA MISMA ALEGRÍA CON LA QUE YO TE LA MANDO”
Sós víz-édes víz (108.)
Látod, – mondja a palackos édesvíz. Lehetsz te tenger, vad, viharos, sós és kitudja még mennyi minden más. Tükröződhetsz ezer csillámot szórva, és tarthatsz tükröt a felhőknek, lehet apád Poszeidón,
Warwick (107.)
Szeretem az őszt, nekem többnyire rozsdálló borszagú hegyeket, szömörcét, dér csípte csipkebokrot, néhány aszúsodó szőlőfürtöt, seregélyvonulást jelent. Ez a kép Warwick városa parkjában készült vízközelben, dombról vagy kilátóról fényképezve. Ritkán írok ilyet, fájdalmasan szép, ahogy az ősz halad az útján, festőként múlatja a napokat, a látvány érzelmes, a kompozíció tökéletes. A kompozíció fontos szempont a […]
Varázslat (106.)
Mintha a mennyekbe menne? Ódon lépcsőházból visz felfelé az út, vagy a mennyekből szállna alá? Álmodom? Végül is mindegy. Ami az élet elkapott pillanatát illeti, az más történet. Most érzem, hogy minden képet másképp lehet értelmezni attól függően, hogy ki látja, és mennyire igaz, hogy minden egyes fotós munkája tükrözi személyes stílusát és perspektíváját, amikor […]
Utasellátó Terasz (105.)
1964-ben járunk a füredi kikötőben, ahol a jelzőoszlopon még van viharkosár, szerény park, a hajóállomás előtt terasz, amit az Utasellátó bérel és működtet. Étterem és resti keveréke volt ez a kényelmes fonott fotelekkel, összecsukható bádog asztalokkal, virágos abroszokkal terített terasz, ahol én még emlékszem,- csatos üveges Bambit szolgált fel a pincér, míg a Siófokról érkező […]
Illúzió (104.)
Nem tudom mi járt a festő fejében, egyáltalán gondolt-e valamire, vagy csak festett. A megrendelő igénye szerint. A kép levelezőlappá nemesedett, üzenete van. Az élet szép, mi más lehetne, ha egy férfi ilyen valószínűtlenül karcsú derekat ölelhet, ráadásul a lovagló pálcáját a hölgy dús keblére fektetheti. Telitalálat, ahogy a hölgy kacsóját fogja. A csók leheletnyi, […]
Sanzon (103.)
A történet 1940-ben játszódik egy stúdióban. A hölgy lehet énekes, színésznő, balettáncosnő, a fotós barátnője, a stúdió tulajdonosának szeretője, és még annyi minden más. De nem, ő a Sanzon. Mireille Mathieu, Juliette Gréco, Edith Piaf. A háttérben hallom Yves Montand a Les Feuilles mortes (Hulló levelek) című dalát (Kozma József –Jacques Prévert szerzeménye).
Balaton átúszás (102.)
Igen! Így kell nekivágni a Magyar Tengernek! Vénuszként uralva a habokat. Nincs bennem kétség, hogy partot ér, pedig látok némi kételyt a szemében. A szája hullámos, akár a víz, a hegyek, a felhők, csupa ritmus, csupa dallam a kép.
Sikátorban (101.)
Valahol az óvárosban járunk keskeny macskaköves utcában, magasra törő falak között. Nincsen kihasználatlan hely, ajándékárus, taverna bújik meg a kapualjakban és még ki tudja mi minden más. Az utca kövezése maga a megállított idő, a számtalan zsalugáter nem a kandi szem ellen van, a hőséggel hadakozik. Otthonos a száradó abroszokkal, a csenevész háromlábú asztalkával, a […]
A századik
Aladár ( a szerkesztőm) kérte, hogy a 100. etűd – ami egyben summázása a már megírt kilencvenkilencnek – rólam szóljon. A téma tehát adott, már csak kép kell hozzá. Az etűd lelke a kép, szelfit pedig csak nem választok.Az időközbeni 80. születésnapom adta a megoldást, két kiváló grafikus művész barátom is saját magammal, azaz plakáttal […]
Kellemes csónakázás 1931-ben Balatongyörökön (99.)
Kényelmes kétpárevezős balatoni dióhéj csónakban ül a família, kissé távol a strandtól. A strandot csak részben látni, de tudjuk, hogy már akkor is hosszú homokos, lídós partszakasszal, árnyas és napos területekkel bírt. Üdülőhellyé 1920-ban nyilvánították Az első üdülőháza 1935-ben épült. A kép hátterében a Badacsony, a pillanat idilli, az idős hölgy a fürdőtrikós úr rutinos […]
Pókhalál (98.)
Soha nem voltam jó matematikából, geometriából, ami a matematika térbeli törvényszerűségek, összefüggések, alakzatokkal foglalkozó ága. Alakzatnak nevezzük mindazt, ami körülvesz minket, például a vonalakat, a síkidomokat és a különféle testeket. Mindez engem, aki többször megbukott matematikából, nem hozott lázba, inkább elrémisztett.
