Nagyjából 114 éve készült a kép a tihanyi kikötő építésén dolgozó munkások táboráról. Ha rajtam múlna, hatalmas poszterként kifüggeszteném a mólóra. 1952-ben jártam először apámmal Tihanyban. Hajóval érkeztünk. Csoda volt a táj, a karcsú kikötő, a fölénk magasodó kéttornyú apátsági templom, az akkor még szinte beépítetlen hegyoldal. Felmentünk a „barátlakásokig” megérintett a történelem, a keleti-medence látványa a büszke siófoki víztoronnyal. Visszafelé jó kitérőt téve jutottunk el a Kálváriáig, útba ejtve az Attila-dombot, ahonnan kiáltásomat visszaverte a templom fala. Nem volt akkoriban kiépített kilátóhely, de a látvány kínálta magát a napfényben fürdő füredi hegyekkel, a végtelen víztükörrel, vitorlások látványával, az íves mólóval. Akkor és később sem, csak most, hogy kezembe került ez a fotó a kikötőt építő munkások táborával, mormolom magam elé: Köszönöm! Minden hajóval érkező és induló nevében. Tisztelet a hajdani kubikosoknak, a hegy aljában táborozóknak, akik a sanyarú körülmények ellenére megalapozták, létrehozták ezt a zarándokhellyé nemesített mólót, ami emlékmű is egyben. A tisztességgel végzett munkáé, a tájba harmonikusan illeszkedő alkotásé, ami része Tihany történelmének.
Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Bahart archívum - Képszám: 183253 1910