Tavaly repülőgéppel mentünk Olaszországba, aztán bérelt autóval tovább Dél-Franciaországba a bázisig. Idén kocsival vágtam neki a 16 órás útnak Budapest, Trieszt, Genova, Nizza, Cannes, Marseille útvonalon, hogy aztán Arles-t érintve megérkezzem St. Gilles-be. Nem gyakran alakul úgy a sorom, hogy kényelmesen végig autózhatom a Francia Riviérán, de most éltem az alkalommal. A déli harangszót még elértem Nizzában, kisebb-nagyobb elkeveredések után leértem a sétányra vezető utcák egyikébe ahonnan épp kiállt valaki. A város talán legnagyobb látványossága, jelképe a Promenade des Anglais parti sétány, mely hét kilométer hosszú, és a Földközi-tenger mentén húzódik. Sétáltam már néhány különleges szépségű sétányon, de ez a Nizza Côte d'Azur repülőtérnél kezdődő és az Amerikai Egyesült Államok...

Tavaly tavasszal villám csapott az öreg fűzbe, aki évekkel ezelőtt fejébe vette, hogy neki nem árthat az idő. Tisztességgel állta a szeleket, minél erősebben rohamozták, annál bátrabban magasodott.  Pedig száműzöttként telt az utóbbi húsz éve, elhaltak mellőle a jegenyék, a gyepes út is megváltozott. Nem volt ínyére a változás, értette a jegenyék suhogását, maga is rájuk hangolódott sárgás vesszeivel a földig hajolva. A partba is harapott az idő, bejáró készült a ladikoknak, ő meg ott maradt récefelvigyázónak. Néhány éve megszaporodtak a récék, főként a tőkések, akik összeszűrték a levet a házi kacsákkal. A faluban még szokás volt kacsát tartani, legalábbis ott, ahol a kert végében lejáró volt a tóhoz. A kacsák letotyogtak, az alsó sziget védelme alatt bejárták a partmenti sást, ha kedvük...

A falubeliek szerint a híd még a római időkben készült, a rajta álló Nepomuki Szent János szobrot a vízimalom molnárja rakatta rá párszáz évvel ezelőtt. Kerestem, de nem találtam nyomát a hídnak a krónikákban, nagy a valószínűsége, hogy olyan kőművesmester munkája, aki megbízását az akkori vármegyétől nyerhette el. A mester értette a dolgát a híd ma is áll, pedig nagy rohamoknak volt hajdanán kitéve. A Bakony-alján, a Balaton-felvidéken eredő, alkalmanként bő vízzel jövő patakok malmok egész sorát hajtották Pulától Kapolcson át Diszelig, de jutott belőlük egészen a Balaton széléig, Örvényesig. Patakja válogatta, hogy melyik érdemelte ki a folyó titulusát, amiben azért benne volt a helybéliek büszkesége. Magukénak tudták a megáradt patakot akkor is, ha elmosta a kertek veteményeseit, meg...

Az informatika önálló tudományág, amely a különböző eszközökkel – de különösen a számítógéppel – megvalósított információkezeléssel, azaz az információ megszerzésével, feldolgozásával, tárolásával, sokszorosításával és továbbításával foglalkozik, - olvasom a Wikipédian. Ennyi már elég, hogy a gyomrom görcsbe ránduljon, hiszen profi informatikussal Nyeste Balázzsal készülök beszélgetni, ami számomra nagy kihívás. Alig tudok valamit az informatikáról, annak sokrétegűségéről. Amit tudok, hogy weboldal, webshop és mindezek működtetése része az informatikai munkának. Szerencsére beszélgetőtársam amellett hogy informatikus, horgászik is, így könnyebben megy a beszélgetés. - A Sirály Horgász Egyesület tagja vagy. Miért épp a Sirály? Veszprémi egyetemistaként megismerkedtem a BBHSZ akkori...

A Poprád völgyének kis falvait januárban napokra elzárta hó. A szél a Szandeci-Beszkidek ormairól csapott le, torlaszokat, falakat emelt, a járási pékség kocsija ott maradt a faluba vezető úton, mire a szánkós szekér megérkezett, már jéggé dermedt a kenyér, a kalács, a perec. Néhány nap után a jeges terhet viselő fenyőfák maródija is megroppant, a falubeliek ródlin cipelték fel a hosszú nyelű baltákat, íves fűrészt, hogy feldarabolják a váratlan tűzrevalót, és átgázoljanak vele a Poprádon. Megszélesedett a falu mellett a folyó, már régen nem emlékeztetett arra a semmi csermelyre, amely a tátrai csúcsok nesztora, a 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcs oldalában eredt, Leluchównál határfolyóvá duzzadt, és a Dunajecbe vezető útja során Stary Sacztól északra két részre osztotta a...

 Mostanában gyakran járok a hegyen romos présházak között. Amolyan egészségügyi séta ez, koromnak kijáró, meg felfedezés is. Jön velem a múló idő, relikviáit mutogatva. Kevesen vannak, ami maradt, az is megvételre vár. Épülnek majd helyettük bizonyára tágasak, teraszosak, fürdőmedencések, egymástól elkerítettek, magas sövényesek.  Recseg a hó a talpam alatt, toporgok az egyik présház előtt, öreg diófa alól kémlelem az eget. Szellős már, viharok meg az évek marták tágasabbra az ágak sűrűjét, fellátni köztük az égre. Messziről hidegen világlik az ágak közt a félhold, vajon mi dolga ilyenkor, a napnak lenne most tennivalója. Jöhetne gyorsabban felfelé, neki megszokott az örökkévalóság, nekem szűkebb már az idő, düledezős vagyok, mint az elhagyott présházak. Nem lesz nyomuk a pincéknek, ennek a...

Tisztelt Olvasó! A honlap címe kisebb magyarázatra szorul. Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adjak neki. A hezitálás oka, járatlanságom a honlap készítés, működtetés műfajában. A honlapon való megjelenés egyfajta kitárulkozás, reményem szerint a társalgás lehetősége. Az elmúlt évtizedek médiáinak forradalmi változása, az információáramlás szédítő sebessége feljogosít arra, hogy részt vegyek ebben a társalgási formában. Legalábbis én annak gondolom, miközben tudom, hogy más dologra is alkalmas. Értelmes vitára, a könyveim reklámozására. De nem ez a döntő szempont, hanem az írás, a vélemény szabadsága. A politika jelen van mindennapi életünkben és mérgezi azt. Egyre kevesebb az esély a bölcs, a megfontolt, tárgyilagos beszélgetésre, a kulturált párbeszédre. Pedig lenne miről eszmét...

  Székely vicceket olvasgattam, meglepett egyszerűségük, finom humoruk és a való élethez való bölcsességük. Az erdélyi falucskába betéved egy idegen. Nem találja a vasútállomást. Bemegy az egyik házhoz, a gazda éppen az udvaron áll.  - Adjisten, bátyám! - Ugyanúgy. - Mondja, ha itt a kend kertjén átvágok, a hathúszas vonatot elérem-é? - Hmm - morfondírozik az öreg -, ha a kutyákat kieresztem, még az öthúszast is eléri...Van másik. A székely paraszt megy a szekéren. Egyszer csak megáll a ló. Mondja a paraszt neki –gyí!- de a ló nem mozdul. Megint mondja neki –gyíí!-, a ló továbbra sem mozdul. Leszáll a szekérről, előre megy. Látja, hogy egy mélységes szakadék szélén állnak. Odafordul a lóhoz: Helyesbítek Hő.Szeretem ezeket a való életből táplálkozó, magukat is kifigurázó történeteket finom humoruk,...

Pár napja levelet hozott a posta, a feladó Straub Dezső barátom.- Boti jó lenne, ha feltámadnál hamvaidból (kórházban voltam) és megtisztelnél bennünket jelenléteddel. Beszéltem kardiológusokkal egybehangzóan állítják infarktus után a legjobb rehabilitáció részt venni egy hagyományteremtő horgászversenyen. Tekintettel jelenlegi állapotodra, megígérem a színész csapat nevében, hogy visszafogottan horgászunk majd. Épp, hogy csak elverünk benneteket. Ha már horgászatban  nem is vagytok olyan jók, kedvcsinálónak elmondom az alábbiakban, hogy több esélyetek lesz tisztességesen helytállni, mint bármikor korábban. Kérlek, olvasd figyelmesen az alábbiakat. A verseny helyszíne  Halország, ismertebb nevén Rétimajor, időpontja 2023. július 1. Vidám, hagyományteremtő, meghívásos Médiatalálkozó...

Merre járnak a halak?- hallik a távolból. Közel van hozzánk két stég, ismerősek a rajta ülők, minden szó áthallatszik ezen a váratlanul hidegre fordult éjszakán. Október 16-án éjszaka három fokot mutat a sátorra kirakott hőmérő. Hajnalban deres volt a pontymatrac, de napközben, bármilyen hihetetlen, rövid gatyában-trikóban ültünk a stégen. Nincs komoly ok panaszra, meleg ruhával, innivalóval jól állunk, csak szokatlan a pár nappal korábbi 27-28 fokos nappali melegek után az éjszakai didergés. Pedig semmi más nem történt, mint hogy normális üzemmódba kapcsolt az október. Ráadásul még köd sincs, ami ilyenkor már gyakori. Egy napja, hogy itt vagyok, Peti barátom már túl van az ötödik sátorban töltött éjszakán, nem látszik rajta, hogy megviselte volna. Ami nem csoda, lassan tíz éve, hogy...