Kedves Zsóka!
Valószínűleg megittuk, mert az író-olvasó találkozó további részleteire már nem emlékszem!!!
Dezs
Dezső zseniális volt, mint mindig. A képek néhány másodperc alatt elkészültek, így rengeteg szabad időnk maradt a mandulapálinka tesztelésére.
A többire én is csak hézagosan emlékszem.
Boti
'24. július 14.
Kedves Boti!
Kedves Dezső!
Mosolyt csaltatok az arcomra az író -olvasó találkozó képeivel.
Ami miatt mégis ráncolom a homlokom, hogy nem bírom eldönteni, a végén ki itta meg a pálinkát? :)
Tsók, Zsóka
'24. július 11.
Kedves Horváth Ferenc!
Gratulálok! Gyönyörű lett a tálalás. Nagyon érdekelne az Ön receptje mindig születik valami egyedi. A balsafából készült wobbler pedig bravúr! Keveseknek sikerül. Köszönöm a fotót igényes szép munka.
Üdvözlettel, Botond
'24. július. 10.
Kedves Zátonyi Botond!
Egy kicsit módosítva a saját ízlésem szerint, elkészítettem a serpenyős csukafilét. A csuka saját fogás. Természetesen balatoni! A wobbler, amivel fogtam, pedig saját készítésű, balsafából.
Köszönöm a receptet és a könyvet is. Hiányt pótló darab!
Tisztelettel Horváth Ferenc
'24. július 10.
Kedves Noémi!
Küzdelmes évek vannak mögöttünk. Részemről emberöltő. Nem hiszem, hogy van izgalmasabb annál, mint lapot szerkeszteni. Nem a kiszolgáltatottság, a szűkös anyagiak miatt, mert az része a lapcsinálásnak. Régebben sem volt másképp. Amiben ma más, az a szabadság kenyere. Amit mi dagasztunk, mi sütünk, mi eszünk belőle. Jól vagyunk vele, mert alapításunk óta függetlenek, szabadok vagyunk. Egyszer valaki azt mondta: jó nektek, szabadok vagytok, azt írtok, amit akartok. Csak annyit mondtam, másképp nem lehet! Ma is így gondolom. Meg azt is, hogy társ, társak nélkül sem lehet. A barátság ajándék, amit nem adnak ingyen, megharcoltunk érte. Útravaló is, ezért indult el a Csicsergő is. Nehéz éveken vagyok túl, nem panaszképpen írom, rozoga szívvel. De a maradékban kitüntető hely van számodra.
Szeretettel, Boti
'24. május 22.
Hetek, sőt, hónapok óta próbálom megfogalmazni, mit is írhatnék Zákonyi Botond új oldala kapcsán... Az előttem szólokhoz, vagyis írókhoz képest az én gondolataim nagyon egyszerűek, és mindig visszakanyarodnak tinédzserkoromhoz. Akkor találkoztam először Botival, és azóta meghatározó alakja az életemnek. Nem szeretném hosszan és túl szentimentálisan taglalni, mit jelent Ő nekem, talán elég lesz ennyi: Botond egy személyben az apám, a barátom, a mentorom és a kollégám... Nélküle ma nem lennék az, aki és ami vagyok! Köszönöm, Boti, hogy az életem része vagy, és remélem, még NAGYON sokáig az is maradsz... A Csicsergővel együtt!
'24. május 21.
Boti, öreg barátom! Névnapodon Isten éltessen!
Életemben két Botonddal találkoztam. Ráadásul az elsővel nem személyesen, hanem kisiskolásan, történelem órán. Azzal a Botonddal, aki Anonymus krónikája szerint a X. században (958 -ban?) Apor vezér hadjáratában buzogányával bevágta Bizánc várának érc kapuját. Miért is ne az az apró termetű vitéz, akinek a neve is Botond, azaz buzogány, bot.
A második Botond Te lennél, és valamikor igencsak réges- régen mi más ügyben botlottunk egymásba, mint a horgászat, annak is az eszenciája, a balatoni horgászat. A távlatos időnek van jó oldala is, mert öreg korban (vagy mondjuk inkább finomkodva, szenior korunkban) hosszú évtizedek történéseiről tudunk régi dolgokat felidézni. Például azt, hogy gyerek korodban nem tartottátok meg a névnapodat, mert az akkori napárban nem szerepelt a keresztneved. Azóta sok minden változott, így is, úgy is. Azt mindenképpen tegyük a jó oldalra, hogy ma már a naptában május 16. -án - Mózessel társbérletben - a Botond is szerepel. (Egyébként kedves szentünk Nepomuki Szt. János emléknapja révén is jeles nap, no meg a születésnapom..)
Ma, a névnapodon jelent meg honlapod, a Csicsergő Balaton 50. etűdje és új felvezető szöveget adtál az Etűdök rovatnak. „Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán fejemre nőt, küzdünk nap mint nap..” írod, ami nyilván nem mentes az írói túlzástól, már ami a küzdést illeti. Ezeknek az ujjgyakorlatoknak a felszerkesztése számomra különleges élvezet. Ilyenkor mindig az is a fejemben jár, hogy akik ezeket a képeket megnézik és hozzá olvassák Boti gondolatait, (mert nem titok ez az oldalad legolvasottabb fejezete), szintén részesei-e egy szellemi felfrissülésnek? Somolyognak, vagy akár velem együtt elgondolkodnak Boti mondatain? Észreveszik-e, hogy bármelyik képpel mennyi egyéb és mindig tűpontos információt is kapnak? Ami pedig az egyik legfontosabb, rádöbbennek-e arra, hogy mekkora óriási különbség van ugyanazon kép, fotó, grafika között, ha csak ránézünk és elkönyveljük, hogy láttuk, vagy ha Boti gyakorlatát követve végig is gondoljuk, hogy mit is látunk? Vagy mit kíván(t) láttatni velem, velünk az aki az exponáló gombot megnyomta, vagy a ceruzáját, ecsetét kézbe véve 'üzent nekünk'. Vagy magáról, árult -e el valamit?
Abban is nagyjából biztos vagyok, hogy a kép, a rajz üzenete nem ugyanaz nekem, neked, vagy neki. És itt jön a Te zsenialitásod, hogy erre a lehetőségre a magad "zákonyiaságával" óhatatlanul rávezeted az embert. Az etűdjeiddel létrehoztál egy olyan dolgot, amely igazi irodalmat közöl azon az internetes felületen amelyik bizony nem tűri a hosszabb terjedelmű szöveget. Etűdjeid még a mai ember bibliájában, az okostelefonon is élvezhetők!
És még egy. Ha jeles író - Podmaniczky Szilárd - Zákonyi Botondot korunk Fekete Istvánjának tekinti, akkor én is veszem a bátorságot, hogy a ’csicsergő etűdök' kapcsán Örkény István Egypercesei jussanak az eszembe.
Aladár
'24. május 16.
Kedves Zalán! Köszönöm soraidat. Hiába a múló évek, ma is meghatódom (meg hiú is vagyok, mint minden szerző) ha kedvelik, szeretik, méltatják írásaimat. Az érdem csak részben az enyém, a dicséret a Balatont illeti. Amelyhez születésem óta családi indíttatásra is, ezer szállal kötődöm. Volt alkalmam gyerekként félni éjszakánként, amikor riant, s az éjszakai robaj a veranda ajtaját is megrengette. Megéltem viharait, csorogtam a parti széllel, megbújtam nádasai öblében. Ültem a borszagú hegy présháza előtt ácsolt lócán, a sokat látott vén diófa árnyékában, és láttam a túlparton nagy idők tanúit, a rozsdálló tanúhegyeket. Elég a kockás füzet, a móló árbocára felhúzott viharkosár emléke és szalad a toll. A többi már tehetség, a szűkebb pátria iránt érzett szerelem dolga. Barátsággal, Botond '24. április 26.
Zákonyi Botond „jelenléte” gyerekkorom óta kíséri horgászpályafutásomat. Emlékszem, tűkön ülve vártam a horgászműsorokat a televízióban, a Kapásjelző szignálját és a jól ismert orgánumot; „Köszöntöm az Eurostar Kapásjelző nézőit!” Az internet világa előtt fontos tájékozódási pont volt egy 10 éves gyerekhorgásznak. Természetesen a Sporthorgászban is követtem munkásságát, hiszen az a fajta ízes beszéd, adomázó stílus már akkoriban is egyedinek számított. A mai világban pedig már egyenesen Unicum. Boti bácsi hangja, ízes beszédstílusa elválaszthatatlan számomra a könyvektől is, így olvasás közben is szinte jól hallik. Balatoni történetek a múltból és a jelenből, fontos korrajzok és hangulatok, így legyen akár farkasordító hideg, vagy madárcsicsergős tavasz, írásaiban azonnal a tó partján érezhetjük magunkat és beszippanthatjuk a Balaton illatát. Kiváló utazást kívánok mindannyiuknak!
'24. április 22.
Mit mondhatnék? Húsvéti ajándéknak szebbet nem kaphatok, mint a barátom, szerzőtársam, halászköltő sorait. Aki nem faragja a rímet hanem éli. Kevesek díja a a Balaton ölelése. Neki része van benne. Vízen járása kiváltság ezért is fut kezében úgy a toll, ahogy a hullám jár parttól-partig, gondolattól versig. Z.B.
'24. március 28.
