Vízparti gyerek vagyok. Leszámítva azt a rövid időszakot, amit a zirci kórházban való születésem után menekülve a bombázások elől, Bakonybélben töltöttem szüleimmel, nővéremmel, 1944 augusztusában. Három hét kényszerű távollét után kis kitérővel hazatértünk Siófokra hajóval Balatonfüredről. A részletekre nem emlékszem, de arra az eszmélésre, amit a siófoki mólón töltöttem hatévesen küszre horgászva, - igen.
Keresztapám süllőzésre készülve fogta a sneciket a kétszárnyú móló jobboldalán. Komolyan vette a keresztapaságot, ahogy ideje adódott mindig vitt magával. Apám főjegyzőként a város dolgaival volt elfoglalva, később sem jutott ideje arra, hogy velem horgásszon. Keresztapám, hogy ne tétlenkedjek, vaskosabb nádszálból két méter damillal, buktatóval, horoggal szerelt kishalazó botot készített paprikás kenyérgyurmával csalizva. Az első fogás emléke megmaradt a mai napig, pedig közben hazai vizeken túl óceánokban, tengerekben, nagy folyókban, tavakban horgászhattam tekintélyes halakra.
Van mire emlékeznem, volt miről írni. Ennek hozadéka több film, könyvek, ezervalahány horgásztémájú cikk és újabban ez a honlap.
Aki többre kíváncsi rólam, vagy az oldalamról, az olvassa el a Miért is horgászom? és a Csicsergő Balaton c. írásaimat, de a StúDió Veszprém Podcast 131. epizódjában, a Kapás - Mamás Podcast induló adásában, továbbá a Matulula Múvek Live! '24. 05. 02.-i adásában is sokat mesélek magamról.