Hát te ki vagy, fogta sietősre a vaddisznó. Mit keresel a tocsogómban? Ez itt az én dagonyám. Nem vagyunk cimborák. A sásban meg az erdőben látok néhány hozzád hasonlót. Kondában járnak. Én utálom az együtt járósdit, a tülekedést. A szórónál lökik, rúgják, harapják egymást, nincs bennük tisztelet. Ahogy benned sem. Azt hiszed, hogy vaddisznó vagy. Kár erőlködni, ismerem a magamfajtát. Azért hagytam ott őket. A zsombék, a sás, az erdő a vargányák ura vagyok! Látom, nem használ a szép szó, ne akard velem elhitetni, hogy közünk van egymáshoz, Nem vagyunk rokonok, testvérek meg végképp nem. Én javakorabeli vaddisznó vagyok, te meg utópia. Elképzelt állapot, amely tökéletes és ideális, de valóságosan nem létezik. Te meg idejössz, lehajtott fejjel előre sem nézve koslatsz igazad tudtában, azt képzeled, hogy olyan vagy, mint én! Nem barátocskám. Elárulok neked valamit. Disznónak disznó vagy, vadnak is elmész. De csak addig vagy, amíg én akarom. Mert te csak tükörkép vagy. Semmi több. És most hagyj utamra, álmot kergetsz. Eddig tartott az út. Még néhány méter és Isten veled! A viszont nem látásra tükörkép!