A kép a hetvenes évek elején, nem az Antarktiszon, hanem a siófoki móló előtt készült. Az, hogy két elszánt siófoki sportember a jégen sátrazik nem kis bátorságra, vakmerőségre vall, vagányságukat az sem csökkenti, hogy távolabb olyan jégtorlaszok magasodnak, amik arra utalnak, ereje teljében van a jég. Igazi lékhorgász idő van, biztonságos jéggel, olyan mélységgel, amiben a süllő, ha felriad vermeléséből a felkínált csali láttán, nem bír majd magával. A zászló is vagány dolog!
Más neves jégjáró, köztük Amundsen, amit lehet már felfedezett a déli sarkon, az északin Frederick Cook és Robert Peary osztozott a dicsőségben, de nem hiszem, hogy eszükbe jutott volna halászlevet főzni bográcsban a jégmezőn. Különleges nép a magyar, a befagyott Balatonon főzött halászlé is igazolja, honfitársaink nincsenek híján képzelőerőnek. Meg a hasukat is szeretik.
Fotó: Csapó Istvánné
A kép jobb oldalán Csapó Pista barátom fiatalon, vagányan, otthonosan...