Itt van Amerika! Meg Anglia, Németország, Hollandia, és ki tudja még hány ország kacatja. Ráadásul megújuló készlettel! Nagy ötlet felkelteni az emberben a kincskereső vágyat. A turkálás, a turkáló már rég elveszítette eredeti értelmét, olyan helyszín, ami beszippant. Nem ciki, hogy a fogason lógó ruhákat már hordta valaki, főleg ha egyedi. A bűvös szó az egyedi! Ami már majdnem kincs! Emlékszem nagyon meglepődtem az első second hand üzlet láttán. Újdonság volt pedig már azóta létezik, amióta van modern civilizáció. Ma már tudom, hogy az öltözködés legősibb mozgatórugója. Korábban úgy véltem, a szegényeknek találták ki. Aztán jöttek a hippik és új értelmet adtak a használt- ruha viselésnek, furcsa módon sok esetben a szabadságot jelképezve. Ahogy látom, nemcsak ruhákat, anyagokat is lehet venni olcsón.
Eszembe jut anyai nagyapám, aki posztókereskedő volt, és a közeli falvakból évtizedeken át hozzájártak az asszonyok, ha lányuknak, új kosztümnek valót, esküvői ruhaanyagot, fiuknak öltönynek való kelmét kellett választani. Bíztak benne! Ma a nők turkálnak, izgatottan, szenvedéllyel, a kincskeresők lázas izgalmával. Olyan ciki, gondoltam korábban, de mióta a világot elöntötte a gagyi, megértem őket.
Csak az úri szabókat, szabónőket sajnálom!