Sebtében odavetett rajz. Friss emlék. Nem tudni előtte vagy utána van. Mármint a találkozás, ismerkedés, titkolózás, összebújás, legénylakás, pezsgő, forró pőreség, ígérgetés, vagy keserű cigaretta füst, telefonkeresés, kapkodó öltözés, türelmetlen pásztázó tekintet. Több ennél, befésült boglya haj, harmonikus tekintet, mennyire igaz, hogy a szem a lélek tükre még így sebtében odavetve is. Szeretnivaló az orr, a visszafogott, de mégis érzéki száj. Míves rajz, tisztelgés, hódolat a nőnek, aki valakinek valakije. Kerestem a szót, ami a portré szépségét időtállóvá teszi. Kortalan. Kezdünk jóba lenni, láttam már valahol, vagy más emléke, nem számít. A titok a fontos, a nő, aki ott van emlékeinkben. A művészet a fontos, ez a hús-vér női arc leplezve, de mégis portré a legizgalmasabbak közül való.
Ami most már örök.