Boldog békeidők! - mondom, ahogy a képre nézek. 1934-ben járunk, két hölgy és két úr napozik. A helyszín Balatonmáriafürdő. Már akkor is köztudott volt, hogy arrafelé bársonyos a tó homokja, élvezetes lehetett fürdés után felmászni, napozni a horgászstégre. A kis fürdőhelynek, ami számtalan apró kis közre oszlott, nem volt hajókikötője, a század elején kiépített kikötőlánc a déli parton csak Siófoktól Fonyódig tartott. A férfiak megadják a módját a fürdőzésnek, kantáros fürdőruhát viselnek, szerencsére a hölgyek kacérabbak, megakad rajtuk a szem, egyikőjük divatos hajleszorítót visel. Ami rendben van, hiszen a frizura megőrzése, fontos a fürdés után. De a férfitárs, akinek nincsenek csábító fürtjei, ugyancsak hajleszorítót húzott a fejére. Nem a korán kopaszodó férfi szól belőlem, túlzásnak érzem a haj regulázását a stégen. Hétágra süt az istenadta napfény, szemben a túloldalon magasodnak a tanúhegyek, szépségük időtlen természetes. Jár a szabadság a hajnak is. A nehezen fésülhető tüske haj meredezzen, ágaskodjon, éjszaka birkózzon vele a hajleszorító! Aztán úgyis kezdődik minden elölről…
Fotó: Fortepan 71030
