Ki gondolta volna 1904-ben az akkor megalakult Balatoni Szövetség elnöke és munkatársai közül, hogy 119 évvel később az Európa Kulturális Fővárosa program során Veszprém és a Bakony-Balaton régió nemcsak országos, de határon túli figyelmet is kap. Több ezer esemény gazdagította ezt az eseménysorozatot, melyben honfitársaink mellett ablakot nyitva megmutathattuk a világ számos országából érkezőknek Veszprém és a Bakony-Balaton régió kulturális, tudományos és művészeti értékeit.
Nagy utat tett meg a Balatoni Szövetség, az alapítók munkáját hivatalos értesítőjéből a Balaton című lapban követhetjük nyomon 1908. március elsejétől. Balatoni ember számára kevés oly örömteli olvasmány létezik, mint ez a képes folyóirat. Tengernyi tájékoztatóból válogathatok, most újságíróként kissé elfogultan a folyóirat 1909. július 1-én megjelent számából idézek, amelyből kiderül, hogy a szövetség vezetői mi mindent tettek azért, hogy a tó hírnevét a sajtó által öregbítsék. „A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége ez évi közgyűlését három napos kirándulás keretében a Balatonnál fogja megtartani. A kirándulás június 27-29 napján megtörtént és ma már az ország minden részéből jönnek az elragadtatás hangján beszélő írások, dicsőítve a Balaton szépségeit és azt a szeretetteljes fogadtatást, melyben az itt járt másfélszáz újságírónak része volt.
A fontos küldetésben járó kirándulók, kik azzal a célzattal jöttek a Balatonhoz, hogy megismerjék és megszeressék, ezt az áldott nagy vizet s a közfigyelmet reá irányítsák, Siófokon gyülekeztek.
A siófoki vasútállomáson Óvári Ferenc dr. alelnök, a szövetség titkára és több szövetségi tag fogadták az érkezőket, kiknek nevében Szávay Gyula mondott a fogadásért köszönetet. A társaság a fürdő igazgatóság helyiségei elé vonult, sokan be is bocsátkoztak a Balaton lágyan ringó hullámaiba. A közebéd alatt, daczára a kedélyt rontó borongós időnek, számos jókedvű felköszöntő hangzott el és teljessé vált az öröm, mikor végre kitisztult a látóhatár s mosolyogva megjelent az első napsugár.
A kirándulók délután három órakor szálltak a Baross gőzhajóra, de ezt megelőzőleg többen a bolgár rendszerű zöldségtermelő telepet tekintették meg és gyönyörködtek a pompás tenyészetben.
A hajó, útnak indult, erős ringással a világosi, aligai, kenesei érdekes partok előtt elhaladva Balatonalmádiba érkezett ahol a fürdőtelep érdekességeit szemlélték meg. Egy órai időzés után,- közben egy kis borkóstolás is volt,-folytatta útját és hat óra után Balatonfüreden kiszállott a vendégsereg. Lingl Valérián fürdőigazgató üdvözölte a megjelenteket majd Kisfaludy Sándor szobrához vonult a balatonfüredi fürdőközönséggel jól felszaporodott társaság, ahol Szávay Gyula emelkedett hangú beszéd kíséretében helyezte el a szobor talapzatára a magyar újságírók nemzeti szalaggal díszített koszorúját. Az estét vacsora és jókedvű táncmulatság kísérte. Másnap reggel hétórakor hajóra szállt a társaság. Erős nyugati szél kavarta a Balaton vizét, mely egy jó ideig változatlan komor formáját mutatta be. Csak később mikor már elhajóztak Tihany és Balatonföldvár előtt, majd egymásután tűntek fel a láthatáron Szárszó, Faluszemes, Lelle, Boglár a másik oldalon a borág koszorúzta szelíd lejtőkön, a szeszélyes alakú pettyekként mutatkozó fehér házak jelölték meg azokat a helyeket, hol akárcsak az alsóparton, pezsgő életet teremt majd a fejlődést hozó, most megnyíló szép vasút. Szepezd, Révfülöp bájos alkatú partjai, a fonyódi kettős hegy, Badacsony, Csobáncz és a gyönyörű romhegyek ragadtatták el a társaságot.
Mind jobban kidomborodott a Badacsony méltóságteljes alakja. A hajó a badacsonytomaji oldalon a hegy alá ért és a bazaltzúzó hatalmas műnél csónakon szállottak ki a vendégek, kiket Elter Lajos, Magyar Károly és Ibos Nándor fogadtak. A társasághoz csatlakozott Sági János is, ki hírül hozta, hogy Keszthely nagyban készül a vendégek fogadására. A bazaltzúzó telep megtekintése után a sodronypálya mentén a társaság a hegy koronája felé indult. Kissé erőltetett meneteléssel délre ért föl, mikor a nap fénylő sugarai megtisztították s levegőt és a kilátóknál teljesen érvényesült az emberi szemmel belátható terület pompája.
A tetőn a badacsonyi kultur-egyesület vendégelte meg a társaságot, mely rövid pihenés után lefelé tartott. Megtekintették a Kisfaludy-házat is, melynek egyik szobáját szövetségünk most kezdi Kisfaludy Sándorra vonatkozó emléktárgyakkal berendezni.
Leérve a Hableányhoz, a Hírlapírók Országos Szövetsége Szávay Gyula elnöklésével folytatta a tetőn már megkezdett közgyűlését. Óvári Ferencz dr. szövetségi alelnökünket tiszteletbeli taggá egyhangú lelkesedéssel megválasztották, letárgyalták a tárgysorozatot, táviratilag üdvözölték Darányi Ignác és Kossuth Ferencz minisztereket, végül pedig közös ebédhez ültek és szeretetteljes megnyilatkozásokban ünnepelték mindazokat, kiknek a kirándulás sikere megteremtésében részük volt.
A jókedvű társaság négy órakor ült ismét hajóra, miután melegen elbúcsúzott Óvári Ferenctől ki idáig kísérte és vezette a kirándulókat. Amikor feltűnt a szigligeti öbölnél látható csodásan szép kép, csak bámult mindenki és ismerte el, hogy ennél szebbet sohasem látott.
Balatongyörök, Gyenesdiás partjai mellett haladt a hajó és egyszer csak előttünk állott Keszthelynek a vízről való valóban festői képe. De ím! Énekszó hallatszik. Egy díszesen fellobogózott, virágfüzérekkel ékesített nagy csónak tart a hajó felé és mikor a közelbe jut, üdvözlő beszédet intéz a Keszthelyen tartózkodó Szalkay Lajos színtársulatának egyik tagja az érkezettekhez. Közben második, harmadik, negyedik, tíz, húsz harmincz feldíszített derűs arczú leánysereggel benépesített csónak ér a lassan menő hajóhoz és mindenütt virág, üdeség, vidámság, barátságos mosoly, szeretetteljes köszöntés..
A kikötőnél Keszthely város főjegyzője fogadta a vendégeket szíves szavakkal, az újságok képviselői a város lakosainak ezrei között vonultak szállásukra. Este velenczei estét, valóságos mesevilágot rögtönöztek a vendégek tiszteletére és volt vidámság tánczmulatság hajnalhasadásig.
A harmadik napot Hévíz fürdőnek és az elutazásnak szentelték. Hévízen Reischl Venczel kitűnő szívességgel fogadta a vendégeket és elárasztotta őket minden jóval, mit a magyar szíves vendégszeretet nyújthat. Keszthely nevezetességeinek megszemlélésével foglalták le a kora délutánt, aztán a vendégek az ország minden részébe hazautaztak.
És jönnek az egyre áradozó sorok, a szép Balatonról, a kincses Balatonról amilyen több a világon nincs, de nem tudjuk megbecsülni eléggé: azért-mert magyar, mert a mienk”..
Az élvezetes három nap után sorra jelentek meg a beszámolók a Balatonnál eltöltött napok eseményeiről. A Soproni Napló -ban két szép tárca is megjelent. Az egyiket maga a szerkesztő Rábel László írta, a másikat pedig Rábel Lászlóné kinek tárcájából a következő szép részeket szakítjuk ki és közöljük. (Kicsit avítt mai szemmel olvasva a tárcát, de elnézem neki, mert minden sorát áthatja a Balaton iránti szeretet. ZB).
„Siófokot elegáns divathölgyhöz hasonlítom, aki bájos grácziával fogadja hódolói bámulatát: ragyog az ékszerektől, illatozik a parfümtől.
Balatonfüred ellenben előkelő matróna, jóságos elmerengő tekintettel, melyben a multak gyönyörű emlékei derengenek. Barátságos bizalomkeltő lényével vonz bennünket és oly jól esik megnyugtató bársonyos kezének szelíd simogatása.
És Almádi? Ő egy bájos bakfis, egy csapongó gyermek, aki kék szemekkel nevet bele a világba, szőke fürtjeivel játszik a szellő, övé a jövő minden öröme. Almádiban igen kellemesen töltöttük el azt a rövid időt, mely erre a bájos helyre volt szánva. Ringó hullámokon, mint tündérország útján, siklott hajónk tova. A habok vidáman csobogva sietnek a szelíd dombok felé, szeretettel simulnak a parthoz megölelik, megcsókolják és kaczagva mesélik el, hogy mint tánczoltatták meg azt a hatalmas hajót és mint hallgatták ki száz ember szívedobbanását. A száz szív most mind ő értük dobog, mind a száz ember beléjük szerelmes. Boldog kis habok! Mily igazatok van!
Suttogva, édes mormolással követnek bennünket Füredig s haragjuk csak akkor tör ki, midőn az est leszáll, mert az alkonyi szellő itt már zúgó szélvésszé nőtte ki magát s gorombán csapkodja a habokat, ahelyett, hogy lágyan simogatná őket. Persze, hogy ezek a meg nem érdemlett bánásmód miatt lázongnak és magasra szökellve, haragos morgással visszafeleselnek s közös erővel olyan zenebonát csapnak, hogy visszhangzanak tőle Tihanynak falai.
Ej! Ej, kis habok! Az a száz szív kiábrándul belőletek s mivel mindenféle szerelemnek vége szokott lenni, hűtlenül elhagy benneteket és örömrepesve siet Fürednek a szép hófehérhajú matrónának bemutatni hódolatát. A hódolat mégis legelőször Kisfaludy Sándornak szólt, Szávay az édes szavú költő mondott beszédet s tette le az újságírók koszorúját a szobor talpazatára. Aztán felcsendült a Szózat s hangját diadalmasan vitte tovább a szél ki a Balatonra s a lelkes hangra elbámulva halkították tomboló zajukat a hullámok.
Másnap vidáman hajóztunk tovább Tihany felé hol a „régi szép időkben egy szép királyleány, aranyszőrű kecskéket őrzött Tihany fokán”.
Elhagytuk Tihanyt, s eloszlottak a fellegek. A nap előretörő sugára bearanyozza az örökösen hullámzó gyönyörű vizet s csillogva törik meg a fodros habokon. Mint gyémántokkal telehintett kristálymezőn fut hajónk tova…
Örömrepesve köszöntjük a zalai hegyek bársonyos zöldjét s az előttünk fenségesen kibontakozó tájat, Badacsony, Szentgyörgyhegy, Csobáncz mesés szépségű, varázslatos képét. Mintha bujósdít játszanának velünk, úgy tréfálkoznak: most Gulács, majd Csobáncz dugja előre kedves vén fejét! Szentgyörgyhegy mintha mondaná: Kukucs! Hol vagyok?
De az öreg Badacsony megszólal: „ Eh menjetek hátra, enyém az elsőség! Hisz hátamon gyűlésezik az újságíró népség!”
Valóságos diadalút volt Keszthelyre való bevonulásunk. Mintha csak óriási virágbokréták keltek volna ki a habokból, úgy tele lett egyszerre köröskörül a víz ragyogó tüköre szebbnél-szebben fölvirágzott csónakokkal, melyeknek evezőit bájos nimfák kezelték. Rózsás arcú vízi tündérek integettek kedvesen felénk. Valóságos mesevilág volt ez! Ilyen fogadtatás után ne csodálkozzék senki sem, ha azt kívántuk, hogy hozzák le számunkra az égről a csillagokat is! De le is hozták ám!
Mert este a hullámzó Balaton tetején olyan csillagfényes tündérestét rendeztek, hogy a szelíd hold csak úgy sápadozott az irigységtől! Ők ott fenn a magasban az összes csillagokkal egyetemben elhomályosultak a gyönyörűséges földi csillagsereg mellett és láttam, amikor a hold intett a Göncölszekérnek: „ No hát mi elbújhatunk!”
Utólag is köszönjük a lelkes sorokat, hadd tegyünk hozzá mi is egy keveset. Mészöly Gyula: „A Balaton és a kisemberek”című könyvében a balatoni víztölcsérekről ír: A Balaton tenger tulajdonságát mutatja, hogy nyári nagy viharokkal víztölcsér képződik rajta. A nyár 1863-ban nagyon viharos volt. Akkor még nem volt a Balatonon fürdőélet, csak a Balaton imádói közül néhányan tartottunk partjain nádból készült sátort. Nyári rekkenő hőségben mezőszentgyörgyi lakásomról Akarattyára mentünk, ott élveztük a Balaton hullámait. Alig értünk föl a magaslatokra, az égbolton Akali felől viharos sötét felhők borították a láthatárt s a fekete felhőben papírsárkányhoz hasonló nagy fehér sáv tűnt fel, farka a vihar által csóválva rémesen mozgott, mintha élőlény lett volna. Az orkántól kergetett felhő, midőn Tihany északi sarkán át a fenéki öböl felé vonult, a fehér sáv sárkányfarka a víz fölé hajolt, függőleges irányba jutott, örvénylő tölcsérszerű alakot nyert, a Balaton vizével egyesült s abból 100 akós hordóhoz hasonló vízoszlop képződött, mérföldekre elhangzó zúgással haladt az akarattyai és aligai partok felé. A vihar elől az akarattyai csárda nyitott fészere alá menekültünk, s onnét remegve néztük az orkán tombolását. Félelmünk csak akkor enyhült, mikor az óriási vízoszlop a partok felé haladva folyton vékonyabb lett, zúgása enyhült, mint a szárazföld közelébe ért, föloszlott és eltűnt”. Ez elbeszélés nyomán Protiwinsky Ferenc megfestette.
(A művész 1884. július 30-án született Füreden. 1904-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. 1903-ban részt vett a párizsi világkiállításon. Csatlakozott Hollósy Simon szabadiskolájához majd Münchenben telepedett le. 1907-ben már balatoni témájú képeket is festett, a képek a Balaton-kultusz és a kisemberek című könyvben jelentek meg. Megfestette a Baross gőzöst a füredi hajóállomással, a tihanyi apátságot, a remetebarlangokat, a tavi vitorlás-szánokat és a balatoni víztölcsért. ZB).
Mészöly Gyula ezelőtt kilenc éve is látott Kenesén egy víztölcsért, dr. Huray István a nyolcvanas évek elején Zánkánál és Kovács Béla kuriai bíró Révfülöpnél nagy viharban láttak víztölcsért a Balatonon.
2024