Kedves Zalán! Köszönöm soraidat. Hiába a múló évek, ma is meghatódom (meg hiú is vagyok, mint minden szerző) ha kedvelik, szeretik, méltatják írásaimat. Az érdem csak részben az enyém, a dicséret a Balatont illeti. Amelyhez születésem óta családi indíttatásra is, ezer szállal kötődöm. Volt alkalmam gyerekként félni éjszakánként, amikor riant, s az éjszakai robaj a veranda ajtaját is megrengette. Megéltem viharait, csorogtam a parti széllel, megbújtam nádasai öblében. Ültem a borszagú hegy présháza előtt ácsolt lócán, a sokat látott vén diófa árnyékában, és láttam a túlparton nagy idők tanúit, a rozsdálló tanúhegyeket. Elég a kockás füzet, a móló árbocára felhúzott viharkosár emléke és szalad a toll. A többi már tehetség, a szűkebb pátria iránt érzett szerelem dolga. Barátsággal, Botond '24. április 26.